Thyll Szilárd: Meliorációs építés (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
3. A meliorációs építési feladatok - 3.2 A síkvidéki üzemi felszíni vízrendezés művei
89 maga9abbrendű (maliék) csatornába szállítása. A táblaszéli csatorna a talajcsőhálózat befogadója is lehat. Vonalvezetését a táblásltás határozza meg. A mellékcsatorna több gyűjtőcsatorna vizének befogadója, és feladata a vizek főcsatornába szállítása. A főcsatorna több mellékcsatorna által összegyűjtött vizet szállítja a befogadóba (üzemközi közcélú vagy állami főmű). A csatornák mélyvezetésűek, csupán a nagyobb mélyedésekben haladó szakaszok épülnek vegyes szelvénnyel. Az üzemi csatornák fenékesése általában 0,2-0,4 közötti. A csatornák keresztszelvényét a talaj minősége (rézsűhajlás), a gépesített kivitelezés (fenékszélesség) és a domborzati viszonyok (mélység) határozzák meg. A rézsűhajlás 1:1-1:1,5-1:2, a fenékszélesség 0,6-1,0 m közötti. Az állandó üzemű tározók létesítését a földvédelmi törvény korlátozza. E célra általában a holtágak és mélyfekvésű, egyéb mezőgazdasági célra nem hasznosítható területek jöhetnek számításba. Körtöltéses tározók ritkán kerülnek kialakításra. A műtárgyak közül az üzemi vízrendezésben leggyakrabban az átereszek, tiltók, zsilipek és ezek kombinációi kerülnek alkalmazásra. A karbantartás szempontjait figyelembe véve 0,6 m-es belső átmérőnél kisebb műtárgyakat nem célszerű építeni. A műtárgyak kialakításánál az egyszerű megéplthetőség, és a munkaerőhiány miatt előtérbe került az előregyártás.
