Thyll Szilárd: Meliorációs építés (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
3. A meliorációs építési feladatok - 3.1 Az üzemi földúthálózat építése
87 A keverőtelepen végrehajtott stabilizáció során a stabilizálandó talajt fellazítják, majd szállítóeszközzel a keverőgéphez (pl. betonkeverő) viszik, ahol a talajt viz és kötőanyag hozzáadásával megkeverik, ezt követően a földműre szállítják. Az anyag elterítését követően a stabilizált talajt tömörítik. A módszer alkalmazására abban az esetben ke rülhet sor, ha nem a földmű anyagát, hanem más anyagnyerő- helyről szállított anyagot stabilizálnak. A helyszíni stabilizálásnál, ha nem megfelelő teherbírású az altalaj, akkor a stabilizálandó földréteget először a padkára tolják, a földművet tömörítik, majd a félretolt talajt újra elterítik. Kötött talaj esetén a talajt talajmaróval fellazítják. Ezt követi a kötőanyag (cement, mész stb.) egyenletes elterítése a felületen, majd a száraz bekeverés ugyancsak talajmaróval. A nedves keverést az optimális víztartalom eléréséhez szükséges vízmennyiség kiperme tezése előzi meg. A nedves keverést követi a 90-95 Trflr% tömörségi fokra való tömörítés. A stabilizálás befejező művelete a profiligazítás, illetve simítóhengerlés. A bitumenes stabilizálásnál már az előkezelés is vízzel nedvesítve történik. A kötőanyaggal való stabilizálásnál a víz és a kötőanyag mennyiségét laboratóriumi ellenőrző vizsgálatokkal és tapasztalatok alapján kell meghatározni. A stabilizáció munkamenetét mutatja be az 53. ábra.
