Thyll Szilárd: Meliorációs építés (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)

3. A meliorációs építési feladatok - 3.1 Az üzemi földúthálózat építése

82

si viszonyok mellett is megfelelő teherbírású legyen. Ennek érdekében az út készülhet egy ill. kétoldali irányú eséssel, és a környező terepsíkból való kiemeléssel.

A kiemelés mértéke a talaj minőségétől függ, így lazább talajok esetén minimálisan 0,1, kötött talajokon 0,2 m.

A kiemelés maximális értéke nem haladhatja meg a 0,5-1,0 m-t.

Az oldalirányú esés általában 5 %, azonban kötött talajoknál 3,5 %-ra csökkenthető. Az utak koronaszélessége táblaközi utaknál 5,0 m, gyűjtőutaknál 6,0-8,0 m, főgyűjtő utaknál 8,0-10,0 m.

Az utak víztelenítésének lényeges eleme az útárok. Az útárok készülhet egyik vagy mindkét oldalon. Az útárok funkcionálhat a vízrendezési csatornahálózat elemeként is. Az útárok készülhet trapéz szelvénnyel vagy háromszög szelvénynyel (szögárok). Utóbbit homoktalajú területeken célszerű alkalmazni.

A trapéz szelvényű árok 0,5-1,0 m mélységgel, 0,6 m fenékszélességgel 1:1; 1:1,5 rézsűhajlással készül (52.a. ábra). A háromszögszelvényű (szögárok) 0,5 m mélységgel,

1:1; 1: 1,5; 1:2 útfelöli és 1:1,5; 1:2; 1:3 tábla felöli rézsűvel készül (52.b. ábra).

A trapéz szelvényű útárok 0,2-0,4 % fenékeséssel kerülnek kialakításra és szükséges a vízrendezési célú csatornahálózatba, a befogadóba való bekötésük.

A földutak nyirószilárdságának növelésére, teherbíró- képességének fokozására alkalmazott módszer a taiajstabili- záció. A talajstabilizáció lehet mechanikai és kötőanyaggal történő stabilizáció.