Thyll Szilárd: Meliorációs építés (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
3. A meliorációs építési feladatok - 3.3 A talajcsőhálózat építése
105 A gyűjtők hosszát a rendelkezésre álló csőátmérő, a levezetendő fajlagos vízhozam és a talajcsőfürt (vízgyűjtő terület nagysága) határozza meg. Magassági vonalvezetésüket a befogadó helyzete, a szívók magassági vonalvezetése, a terep esése, határozza meg. A főgyűjtők több talajcsőfürt vizét gyűjtik össze és szállítják a nyílt befogadóba. Több gyűjtő csatlakozási pontjában gyűjtőakna elhelyezése szükséges. Talaj cső rendszer az egy főgyűjtőhöz tartozó talajcsőfü tök összessége. A főgyűjtő vonalvezetésére, hosszára stb. vonatkozóan a gyűjtőknél leírtak az irányadók. A gyűjtők illetve főgyűjtők közutat is keresztezhetnek Ilyen esetben azonban védőcső is szükséges. 3.3.2. A vízszintes talajcsövezés módjai Talajcsövezéskor a táblán belüli egységes vízgazdálkodási viszonyok kialakítására törekszünk a talajvizszint, vagy a felső, művelés alatt álló talajréteg vízháztartásának szabá lyozásával. Előfordulhat, hogy a tábla homogenitását csupán kisebb - a környező terepszintnél mélyebben elhelyezkedő - vizes foltok bontják meg. Ilyen esetekben elegendő lehet a mólyfoltok talajcsövezése. Más esetekben a talajvizszint helyzete vagy a tábla talajának kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságai a tábla teljes talajcsövezósét teszik szükségessé. Ezek alapján megkülönböztetünk:- részleges talajcsövezést (céldrénezést) és- teljes vagy szisztematikus talajcsövezést. A részleges talajcsövezéskor a tábla homogenitását meg bontó mélyebb, vizes foltokban alakítjuk ki a talajcsőhálózatot.
