Thyll Szilárd (szerk.): Üzemi vízrendezési praktikum (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

4. Vízhozammérés

54F = a.h +<^h^ = o,6 . 1,2 + 1,5 • 1>2^ = o,72 + 2,16 - 2,88 m2

V = q»1^. 0i18? +. .°»21,?, _ °aÜ2Í _ o,199 m/sec

k átl 2 2

Q = o,199 • 2,82 = 0,561 m3/sec

\

4.1.2. Vizsebességmérés botuszóval.

A felszini úszóknak azt a hibáját, hogy azok a vízfolyás felszíni sebességét mérik, kiküszöbölik a botuszók.

A botuszó egy - az alsó végén zárt cső, mely a vízfolyás mélységétől függően terhelhető. Az úszót adott függélyben a különböző mélységben uralkodó sebességek eredője mozgatja, igy az a függély középsebességét adja. /44. ábra/

Az úszót úgy kell leterhelni, hogy az a mederfenéket kb. lo cm-re közelítse meg, hogy a fenék és a fenék növényzete, mozgását ne akadályozza.

A terhelést söréttel vagy vízzel végezhetjük, a hosszúságot egymásba tolható csövekkel szabályozhatjuk /Tarnótzky-féle teleszkopikus botuszó/ .

A bot felső része legalább 2 cm-el állón ki a viz felszíne fölött, hogy a mérés során jól látható legyen.

A módszert általában kis vizsebesség és viszonylag nagy mélység esetén alkalmazzuk.

A mérés helyéül szabályos medrü egyenes csatorna szakaszt választunk ki. Ha szükséges, akkor a mérésre kijelölt csatorna szakaszt előzőleg meg kell tisztítani a növényzettől.

hh .ábra