Thyll Szilárd (szerk.): Üzemi vízrendezési praktikum (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

4. Vízhozammérés

4.1. A vizhozam meghatározása sebességméréssel.

A viz sebességét a következő módszerekkel ill. eszközökkel mérhetjük:- felszini úszóval,- botuszóval,- Pitot csővel,

t l- sebességmérő szárnyakkal.

4.1.1. Vizs'ebességmérés felszini úszóval.

Ezt a módszert olyan esetben alkalmazhatjuk, amikor csupán tájékoztató jellegű adatok megszerzésére törekszünk, ugyanis a mérés hibája ± 2o %, sőt pontatlan mérés esetén ennél több is lehet.

A méréshez bármely, a viz félsz inén úszó eszközt felhasználhatunk /parafakorong, fakorong, palack, stb/, de igen lényeges, hogy jól látható legyen /42- ábra/, ezért célszerű élénk szinü zászlóval felszerelni.

Felszíni úszók M.óöra

A mérést egyenes és. növényzet nélküli csatorna szakaszon végezzük. Olyan mérési szelvényt kell kijelölni, hogy az úszó legalább 1 perc alatt tegye meg a kijelölt utat, és a mérési távolság ne legyen több mint lo-15 ni. A mérési távolságot 2-2 kitüzőrud segítségével jelöljük meg, a csatorna tengelyére merőlegesen kitűzött egyenesekkel /43* ábra/.

A mérést úgy végezzük, hogy a ki/jelölt távolság /mérési szakasz/ kezdő pontja fölötti szakaszon a viz felszínére helyezzük az úszót, majd megelőzzük és beállunk a kezdő egyenesbe. Amikor az úszó a kezdő egyenesbe ér, a stopper órát elindítjuk, majd az úszót ismét megelőzve, a szakasz végpontját jelölő egyenesbe állunk. Amikor az úszó az egyenesbe ér, s