Thyll Szilárd (szerk.): Üzemi vízrendezési praktikum (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

3. A talajvíz mérése

gumigyűrűvel szigetelt vezető a másik elektróda. Az áram erősségét meghatározott időpontokban mérik, majd az eredményeket derékszögű koordináta rendszerben ábrázolják /4o. ábra/.

A talajvíz áramlási sebességének mérése

!>a ábra

M»

i 40C i

i

y-\

10 A

r

Az áramerősség változása az időben

^o.óbra

A maximális áramerősséghez tartozó időpontok különbsége /T/ adja a

.

sóoldat áramlásának idejét és igy a kutak távolságának ismeretében /L/ az áramlási sebessége:

V = —— /m/sec/

T

Amennyiben ismert az áramlás keresztmetszete, úgy meghatározhatjuk a tál aj vízhozamot a

Q = F . v /m3/sec/

összefüggésből.

A talajviz áramlási sebesség és irány mérésére bevezették az izotóptechnikát is. Mérésre az egy és többkutas módszert alkalmazzák.

A többkutas módszernél a középpontban egy adagoló kutat helyeznek el amely köré észlelő kutakat telepítenek /41. ábra/.

Nyomjelző anyagként 131j-t, 82^-1 és triciummal jelzett vizet használnak Az adagolókutba adagolt nyomjelző anyag beérkezését mintavétellel állapítják meg és ebből következtetnek az áramlás irányára és sebességére.