Thyll Szilárd (szerk.): Üzemi vízrendezési praktikum (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
2. A talajok szivárgási tényezőjének meghatározása
39 A talajban furatot készítünk a talajvíz szintje alá, amelybe egy csövet helyezünk úgy, hogy a cső alsó vége alatt szabadon hagyott üreg legyen /28. ábra/. 2.2.3- A szivárgási tényező meghatározása piezométer módszerrelC 90 T 3 V l .1... x "cv&nsanjsnj& S"T h(t,) ür*q w'rróro A piezométer módszer 26 dóra Megvárjuk, hogy a csőben levő vizszint egyensúlyi helyzetbe kerüljön /nyugalmi helyzet/. Ekkor a csőben levő vizet a már említett szelepes fúvóval eltávolítjuk, mérjük a vizszinemelkedés mértékét és az ahhoz tartozó időt. A mérési eredményből a k tényező értékét Luthin és Kirkham összefüggéseivel számítjuk: 2---------- In. 1 : _ * rP h/V c /t± ^ / h/X/ ahol k = szivárgási tényező /m/sec/ r^ = cső belső átmérője /cm/ h/t-^/ = a t^ kezdő időhöz tartozó vízmélység /cm/ h/t^/ = a X időhöz tartozó vízmélység /cm/ t. - t.. = a mérés időtartama /sec/ i 1 c = b/H, rc» 1 s/ geometriai tényező /29.ábra/ A módszer különösen jól alkalmazható többrétegű talajok esetében, amelyeknél az eltérő talajtulajdonságok miatt a k tényező értéke változó. A módszerrel a különböző mélységben elhelyezkedő rétegek szivárgási tényezője külön-külön meghatározható.
