Thyll Szilárd (szerk.): Üzemi vízrendezési praktikum (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
1. A hidrometeorológiai állomások mérései
12 1.2.1. A hóréteg vastagságának mérése. A mérést naponta egyszer /reggel 7 /, cm beosztású mérőléccel végzik a csapadékmérő állomás közelében, ill. olyan területen, ahol a szél hatása minimális. A mérést megelőző napon hullott hóréteg vastagságát az előző mérés után a felszínre helyezett könnyű, fehérre festett falaptól mérik. A mérési eredményeket mérési naplóban rögzitik, és a mérés napjával keltezik. A mérést folyamatosan végzik mindaddig, amig összefüggő hótakaró van. 1*2.2. A hó víztartalmának /vizegyenértékének/ meghatározása. A meghatározásra vagy mérleg tipusu csapadék mérőt használnak, vagy zavartalan mintavétellel /térfogatsúly változatlan/ hómintát vesznek és a mintákat lemérik vagy felolvasztják, és mérőhengerrel határozzák meg a hóban levő vízmennyiséget /mm/. A hóréteg víztartalmának meghatározására - elsősorban külföldön - gyakran alkalmazzák a nukleáris technikát. A mérés alapelve, hogy a hórétegen áthaladó gamma sugárzás intenzitása az alábbi összefüggés szerint csökken I = I " ^ x x o ahol: Iq = a gamma sugárzás kezdeti intenzitása fa = a viz lineáris elnyelési együtthatója /cm V x = a hótakaró vizegyenértéke /cm/ A mérésnél a felszínnel egy síkban építik a talajba a Co^° sugárforrást magában foglaló ólom tokot. Az intenzitást a talaj fölött 4-5 m magas ságba elhelyezett - Geiger-Müller csővel mérik. Ezt a módszert alkalmazzák nehezen megközelíthető mérőhelyeken. A hótakaró•sűrűségének meghatározására hordozható neutron és gamma szondákat alkalmaznak. Ezeket a méréseket ki lehet terjeszteni a hótakaró alatti talajréteg nedvességtartalmának meghatározására is, amely igen
