Thyll Szilárd (szerk.): Üzemi vízrendezési praktikum (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

6. A lefolyás vizsgálata

6.4-. Az egyidejű lefolyás vonalak módszere.

Ezt a módszert kisebb dombvidéki vízgyűjtők esetében alkalmazhatjuk a csapadékból származó lefolyó vizhozam számítására.

A módszer á vizgyüjtő adott szelvényében egyidőben érkező vízmennyiséget vizsgálja. Abból a tényből indul ki, hogy a vizsgált szelvényhez közelebb levő részekről rövidebb, mig a távolabb levő területekről hosz-' szabb ideig érkezik a lefolyó viz.

Az egyidejű lefolyás vonalak olyan izometriküs vonalak, amelyekhez azonos lefolyási idő tartozik, tehát amely vonalról az oda lehulló csapadék azonos idő alatt ér a vizsgált mederszelvényig.

A lefolyó viz útja két szakaszra osztható a völgyoldal i és völgy- fenéki szakaszra.

A völgyoldali szakaszra a lefolyó viz sebességét Dudkin P.A. összefüggése szerint számíthatjuk: fedetlen talajon:

v = 2o h .1 /m/s/

ahol h = a csapadék magasság /m/

I = a terep esése

füves felszín esetén

v = lo7o h^’^ . /m/sec/

A völgyfenéki szakaszra a vizsebesség Kenessey és Korbély szerint:

v = 2o sin /m/s/

ahol = a föÍgyfenéknek a vízszintessel képzett hajlásszöge.

Az összegyűlekezési idő alatt /'X/ azt az időt értjük, amely alatt a lefolyó csapadék a vízválasztó adott pontjáról a vizsgált szelvényig a leghosszabb ideig ér el.