Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai

gésben áll. A csepperózió és a rétegerózió kialakulását főleg a növényzet sűrűsége akadályozza. A növényállomány megszűri a lejtőn lefolyó vizet, visszatartja a lesodort anyagokat, s csökkenti a vízmozgás sebességét is. Ezt a követelményt a kellően megerősödött, fejlett növényzet képes teljesíteni.

A barázdás erózió kialakulását a gyökérzet fejlettsége bizonyos mértékig befolyásolja. Az erős gyökérzetű növényállomány csökkenti a barázdás erózió képződési lehetőségét. A növényzet szerepe itt kisebb jelentőségű, befolyásoló hatása inkább a talajhasználatnak tulajdonítható.

A dombvidéki földterület használata — elsősorban növényzetének különböző jellege miatt — eltérő módon befolyásolja az erózió kialakulását.

Az erdő jó talajvédő hatása a csapadék beszivárgásával összefüggő sokrétű kedvező tulajdonságával magyarázható. Az erdősített területhez kapcsolódó eróziós kártétel a rendeltetésszerű használat változásával, illetve megszűnésével összefüggésben következik be:

— erősen tagolt, ritka faállományú területen,

— erdőben történő rendszeres legeltetés nyomán,

— erdőirtásban részesített területen,

— az erdőterületről így lefolyó víz hatására az erdő alatt elhelyezkedő szántóterületen.

A szőlő- és gyümölcsültetvények tág térállású, illetve gépi művelésre alkalmas telepítésénél csak a sorok megfelelő irányú kialakításával, a lejtésviszonyokat figyelembe vevő teraszképzéssel, a sorközök növényi fedettségének biztosításával lehet a talajpusztulást megakadályozni, illetve jelentősen mérsékelni, így a szőlő és a gyümölcsös művelési ágakban a növényzet eróziót befolyásoló szerepe a terület használatával szorosan összefügg.

A jól beállt, sűrű növényállományú gyep megközelíti a legtökéletesebb növénytársulás, az erdő talajvédő hatását. A gyepalkotó növényzet záródó levél- zete megtöri az esőcseppek ütőhatását, s a gyepnövények a vizet közvetlenül a talajba vezetik. Thlajpusztulás gyepterületeken is bekövetkezik, ha a helytelen használat az állomány kiritkulását vonja maga után. Befolyásolja az eróziót a gyepalkotó növényfajok összetétele is.

A talajfedettséget illetően rendkívül heterogén állapotot tükröz a szántóföldön folytatott növénytermesztő tevékenység. A növénytakaró jelentősen befolyásolja a talajpusztulás mértékét. A szántóföldi növények az év különböző szakában eltérő mértékben fedik, illetve védik a talaj felszínét. Védőhatásuk annál aktívabb, minél hosszabb a folyamatos talajfedettség állapota. A növényzet térbeli elhelyezkedése (a növényállomány sűrűsége) tekintetében a szűk térállás, a nagyobb tőszám eredményez jobb védőhatást. Ezen időbeli és térbeli jellemzők alapján kategorizálhatók a termesztett növények, s alakíthatók ki a talajvédő hatás szempontjából jó, közepes, gyenge és rossz talajvédő növények csoportjai (lásd I—2.1.4. fejezet).

Az eltérő védőhatás, illetve az erózió mérhető mértéke igen nagy változa39