Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

V. Thyll. Sz.: A domb- és hegyvidéki vízrendezés és talajvédelem hazai helyzete

V. A domb- és hegyvidéki vízrendezés és talajvédelem hazai helyzete

1. Domb- és hegyvidéki területeink általános jellemzése

Magyarország a Kárpát-medence legmélyebben fekvő területe. A termő- terület (8,5 millió ha) kereken 55%-a (4,7 millió ha) domb- és hegyvidéki területekre esik, míg a sík vidéki vízgyűjtő területek 45%-ot tesznek ki (4,1 millió ha).

Az eltérő természeti földrajzi sajátosságok alapján kialakított hat magyar- országi makrotáj a következő (V— 1. ábra, illetve V— 1. táblázat):

I. Alföld,

II. Kisalföld,

Hl. Nyugat-magyarországi peremvidék (Alpokalja),

IV. Dunántúli-dombvidék,

V. Dunántúli-középhegység,

VI. Északi hegyvidék és medencesor.

Ezek közül a négy utóbbi tartozik domb- és hegyvidéki területeinkhez, bár ezek között is találhatók kisebb sík vidéki jellegű területek.

A dunántúli és észak-magyarországi domb- és hegyvidék az alacsony (350 — 650 m) és a közepes magasságú (650 — 1000 m) hegyvidéki erdős tájtípushoz tartozik. A Magyar-középhegységhez és az Alpok előhegyeihez tölgy-, illetve bükkerdő-maradványos dombsági tájak csatlakoznak.

A mezőgazdasági művelés alatt álló lejtős területek 70%-a a Dunántúlra, 30%-a pedig az Északi-középhegység és a Gödöllői-dombvidék területére esik.

Az ország mezőgazdasági művelés alatt álló területének lejtőkategóriák szerinti megoszlását, megyei bontásban az V—2. táblázatban mutatjuk be.

A szántóterületek lejtőkategóriák szerinti megoszlását az V—3. táblázat tartalmazza.

Domb- és hegyvidéki területeinken az éghajlati viszonyokra a kiegyensúlyozottság a jellemző. Magyarország éghajlati körzetei közül a m. Dunántúl és IV. Északi-középhegység körzetek esnek a domb- és hegyvidéki területekre.

337