Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai

JELMAGYARAZAT 0-5"/. lejtéstartominy 5|1-12"/. lejtéstarlomany 12|1-17"/, lejtéstartomány 17|1-25"/. lejtéstartomany 25,1 -< "/, lejtestartomány

1 — 17. ábra. Lejtőkategória-térkép

tömege, hanem a víz sebessége is nő. A gyorsulást csökkentő tényező a talaj- felszín érdessége. A tömeggel egyenes, a sebességgel négyzetes arányban nő a lefolyó víz energiatartalma, így a lejtőhossz növekedésével fokozódik az erózióveszély. A lejtőhossz és a lejtőhajlás között összefüggés tapasztalható (1 — 21. ábra). Általában minél nagyobb a lejtőhajlás, annál kisebb a lejtőhossz.

Hazai viszonyok között általában ritkán fordulnak elő hosszú lejtők. A lepusztult talaj mennyisége a lejtő hosszától és a lejtő meredekségétől függően az 1—22. ábra szerint alakul.

A lejtő kitettségén azt értjük, hogy a lejtő mely égtáj felé néz. E tényező a különböző kitettségű lejtők eltérő csapadék- és sugárzási viszonyai miatt játszik szerepet. Azokon a lejtőkön, amelyeken a szélirány és a kitettség egybeesik, a heves záporok ütő hatása nagyobb, mivel az esőcseppek merőlegesen érik a talajfelszínt. A sugárzási viszonyok elsősorban a déli lejtőkön gyakorolnak kedvezőtlen hatást, mert a nagyobb mértékű besugárzás miatt nagyobb mértékű a talaj kiszáradása és félmelegedése, ezért a száraz talajon — csapadék esetén — bekövetkezik a morzsarobbanás (1—23. ábra).

26