Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 2. Thyll Sz.: A völgyfenékrendezés vonalmenti feladatai

Hosszmetszet A befogadó fenekét kőszórással kell biztosítani. Ha a befogadó patak víz­hozamához viszonyítva jelentős a betorkolló patak vízhozama, akkor a befoga­dónak a torkolattal szemben levő rézsűjét is burkolni kell, vagy kőszórást kell alkalmaz­ni. A surrantó torkolati mű (II —37.ábra) a torkolati szel­vényben kialakított surrantó, amelyre jellemző, hogy időn­ként elég nagy árvízi vízho­zamokkal terhelt, ezért az ol­dalburkolatának megépítésé­re nagy súlyt kell helyezni. A bukós torkolati műnél leírtak értelemszerűen ennél a mű­tárgynál is érvényesek. A környezetbe illeszke­dő patakszabályozás a műtár­gyakkal szemben is több kö­vetelményt állít. Például szor­galmazza a természetes anya­gok használatát a műtárgyak építéséhez, így az esés össz­pontosító műtárgyaknál ter­méskő is szóba jöhet, mint é- pítőanyag. A károsan mélyülő szakaszokon szóba kerülhet a helyi beavatkozásként használható terméskőszórásból készült fenékküszöb (11 — 38. ábra). Ez a fenék­küszöb szárazon rakott terméskőből áll, amelynél a kövek nagyságára ügyelni kell. II —37. ábra. Torkolati surrantó 239 II — 38. ábra. Terméskő szórásból készült fenékküszöb

Next

/
Thumbnails
Contents