Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai

tagsága) a lejtő hosszával arányosan nő, ezért a talajpusztulás mértéke a lejtő alsó harmadában a legnagyobb. A domború lejtőn a vízválasztó közelében a terep kis esésű, majd meredekké válik. Az alsó harmad károsodik legnagyobb mértékben, a felső harmad változatlan. Kisebb mértékű a károsodás a középső harmadban. A homorú lejtő felső szakasza általában igen meredek, alsó harmada enyhe lejtésű. A legnagyobb a talajpusztulás a felső, kisebb mértékű a középső harmadban. Az összetett lejtő az előbbi lejtőtípusok kombinációja. A talajpusztulás mértékét, jellegét az egyes lejtőalakok egymásutánisága határozza meg.

A meredekség a lefolyó víz energiatartalmát és ezáltal a talajpusztulás mértékét határozza meg. Minél meredekebb a lejtő, annál nagyobb a lefolyó víz energiatartalma és ezáltal erodáló hatása. A lejtők meredekségét a talaj- védelem gyakorlatában százalékban adjuk meg. Gyakorlati okokból célszerű lejtőkategóriákat kialakítani. A kategorizálásnál lényeges, hogy egy-egy intervallumon belül a talajpusztulás mértéke azonos függvénykapcsolattal legyen leírható, illetve a kategórián belül a védekezés technikai (gépesítési) lehetőségei azonosak legyenek. A talajpusztulás mértéke és a lejtőhajlás közötti függvénykapcsolatot mutatjuk be az 1—14. és 1 — 15. ábrán. A függvénykapcsolat a következő összefüggéssel jellemezhető:

1-14. ábra. A talajpusztulás mértéke és a lejtőhajlás közötti függvénykapcsolat lejtő irányú művelés esetén (Eródi et al., 1965)

23