Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A dombvidéki talajvédelem alapjai
A talaj felszínén összegyülekező víz a lejtő irányában mozgásnak indul, kialakul a lepelerőzió. A nagy intenzitású esők általában rövid időtartamúak és helyi jellegűek. Legnagyobb az intenzitás a záporcentrumban, melytől kifelé haladva a zápor intenzitása nagymértékben csökken. Az intenzitás egyébként az eső időtartamán belül is változik. Rövid, 2 — 3 mm/min intenzitású felhőszakadás után hosszabb -rövidebb kisebb intenzitású szakasz következik, amelyet ismét nagy intenzitású szakasz követhet. Általában az 1 mm/min-nél nagyobb hevességű szakaszt nagy intenzitásúnak tekintjük. Az erózió kialakulása szempontjából a csapadék nagy intenzitása nagyobb jelentőségű, mint nagy mennyisége. Természetesen szélsőségesen nagy mennyiségű eső is okozhat eróziót. Az intenzitás mellett szerepet játszik a záporok gyakorisága is az erózió kiváltásában. A talajvédelmi munkák tervezésénél általában a 10 éves gyakoriságú értékek a mértékadók. Bacsó (1970) 200 meteorológiai állomás 50 év alatt észlelt záporainak intenzitása és ezek gyakorisága alapján erózióveszélyességi térképet szerkesztett (I—10. ábra). I —10. ábra. A záporoktól származó erózióveszély mértéke (indexek, Bacsó, 1970 nyomán) A veszélyeztetettség nagyobb mértékét az intenzitást és a gyakoriságot illetően is 1-1 növekvő indexszám fejezi ki. A térképen a két indexszám összege található. Minél nagyobb az indexszám, annál nagyobb az erózióveszély. Magyarországon nagy hevességű esők elsősorban a Dunántúli-középhegység, az 20
