Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A völgyfeneki vízrendezés alapjai
szükséges, majd sokszögeléssel meg kell határozni az alapvonal helyzetét. A sarokpontokat célszerű kővel állandósítani, a későbbi kitűzési munkák megkönnyítése végett. A sokszögelést követően szintezéssel vagy a sokszögeléssel egy időben (tachimetria) meg kell határozni a sarokpontok abszolút magasságát. Ezt követi külterületen az 50 — 100, belterületen a 10 — 50 m-enkénti keresztszelvény-felvétel, a patak sodorvonalára merőlegesen. A tervezés alatt álló patak keresztszelvény-szintezésén kívül fel kell venni a betorkoló mellékpatakok keresztszelvényét, és a befogadó vízfolyás keresztszelvényét a betorkolás alatt és fölött mintegy 500 m hosszban. Átlagosan 500 —1000 m-enként és a jellemző helyeken (a legszélesebb és legkeskenyebb részeknél) a teljes völgyszelvény felvétele is szükséges. A felvételek alapján elkészíthető a vízfolyás keresztszelvénye, illetve a völgyszelvény (II —8. ábra), amelyek a helyszínrajz mellett a patakszabályozás tervezésének alapvető geodéziai anyagai. A helyszíni geodéziai felmérés során kell meghatározni mind síkrajzi, mind magassági értelemben a patakon meglevő műtárgyakat. 1.2.2. Geológiai, geohidrológiai feltárások Domb- és hegyvidéki területeken az elvizenyősödést okozó felszín alatti víz távolabbi helyről (10-100 km) is származhat, illetve a szivárgás mélyebb rétegekben is végbemehet. Ezért nagyon lényeges és a körültekintő tervezés szempontjából nélkülözhetetlen, hogy a geológiai feltárás az érintett területeken kívül annak környezetére, és nagyobb mélységre (50 m) terjedjen ki. Tekintettel arra, hogy a geológiai vizsgálatok költségesek, célszerű minden — az érintett területre — rendelkezésre álló korábbi geológiai vizsgálati eredményt, geológiai térképet, furásszelvényt felhasználni. Ezek mellett azonban bizonyos esetekben elkerülhetetlen a helyszíni geológiai feltárás. Geológiai feltárást kell végezni a völgy rétegezettségének megállapítása, a vízzáró réteg (kőzet) mélységének, esésének, oldalirányú kiterjedésének, a helyi jellegű eltérések (küszöb vagy depresszió) helyének, jellegének meghatározása céljából. Ki kell terjednie a vizsgálatoknak a vízvezető rétegre is, amelynek vastagságát, oldalirányú kiterjedését, típusát kell meghatározni. A vízvezető réteg lehet határolt, félig határolt, félig nyitott és nyitott (II —9. ábra). II —7. ábra. Segédalapvonal kitűzése erősen kanyargó meder esetén 202