Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai - 1. Thyll Sz.: A völgyfeneki vízrendezés alapjai
II. A völgyfenéki területek vízrendezési feladatai 1. A völgyfenéki vízrendezés alapjai Domb- és hegyvidéki vízgyűjtő területeken a lejtők talajpusztulása mellett a völgyfenéki területeken gondot jelent a kis vízfolyások feliszapolódása, elfajulása és az egyébként jó termékenységű talajok leromlása, elvizenyősödése. Ez utóbbi problémák miatt savanyúfüves vegetációk alakulnak ki, és a leromlott talaj termékenység következményeként a szántóföldi művelési ág a lejtőkre kerül, ami talajvédelmi szempontból kedvezőtlen. Az előzőekben vázolt problémák meghatározzák a termékenység visszaállítása érdekében végrehajtandó feladatok jellegét és a beavatkozások sorrendjét. A feladatok vonal menti (patakszabályozás) és területi (talajcsövezés, fizikai és kémiai talajjavítás) jellegűek lehetnek. 1.1. A völgyfenéki területek vízgazdálkodási problémái 1.1.1. A patakok kialakulása, hatása a völgyfenék vízgazdálkodására A patak olyan kisebb vízfolyás (hossza kisebb, mint 100 km, vízgyűjtő területe kisebb, mint 1000 km2, amelyre a kis kisvízi vízhozam, rövid összegyüleke- zési idő (r =1 — 2 nap), a rövid ideig tartó (1—2 napos) nagyvíz (árvíz), a nagy-, illetve kisvízi vízhozam nagy aránya (NQ : LKQ = 105), kis mederméretek és keskeny ártér (1 —1,5 km széles) jellemző. Ugyanakkor a patak sajátos, egyedi tulajdonságokkal rendelkező hidrológiai —hidraulikai-ökológiai rendszer. A patakvölgyek a szél és a víz együttes hatására vagy tektonikus mozgások eredményeként alakultak ki. A patakmeder eróziós tevékenység eredménye, amely a 13 — 1. ábra szerint Galli (1977) nyomán a hátráló erózióval magyarázható. Ha a patakmederben mozgó víz energiatartalma nagyobb, mint amennyit a súrlódás felemészt, a fölösleges energia megbontja a meder anyagát (II—1. a) ábra). Ez a folyamat addig tart, amíg egy keményebb kőzet kerül a felszínre, amelyet a víz nem képes megbontani. Ezen a helyen az erózió megáll és kialakul az eróziós küszöb (eróziós bázis). Két eróziós küszöb között 195
