Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

A méretezésnek általánosan érvényes minden esetben használható módszere nincs, az itt ismertetendő képleteket a megépült és jól funkcionáló gátak méreteiből állították össze. Az L\ hajítási távolság mghatározására az

L i

(m),

(J — 90)

összefüggést használhatjuk (VMS 113 — 79), ahol

q — 1 m gátkorona-hosszra jutó fajlagos vízhozam, m3/s, hí — 3/4/» az átbukó vízsugár magassága az átbukás függőlegesében, m, h — a bukó előtti zavartalan vízmélység, m, g — nehézségi gyorsulás, m/s2,

H — a bukócsésze magassága a vízláda felett, m.

Az Z/2 vízugráshosszat közelítőleg a

L2 = Lí + j, (m), (7-91)

képlet alapján számolhatjuk, ahol L\ és 77 a (1—90) alapján már ismert.

Az Íj utóburkolat hosszának meghatározására az

7/3 = l,57r, (m), (7-92)

képletet, míg az L4 kőszórás hosszának számítására

L4=2H, (m), (7 - 93)

képletet használhatjuk.

A vízláda S mélységére az

5 = 0,065 77 + 0,05 /12 + 0,15 , (m), (7 — 94)

míg a fenékburkolat v vastagságának közelítő meghatározására a

v = 0,3 + 0,02 77 + 0,05 /1, (m), (^-95)

tapasztalati adatokon alapuló képletet alkalmazhatjuk.

Fontos gyakorlati szabály még, hogy az L\ + Li vízláda hossza nem lehet kisebb az alvízmélység hatszorosánál, azaz teljesülni kell a következő feltételnek:

Li + L2> 6/i2 • (7 - 96)

A bukócsésze alatti vízpámát süllyesztett utófenék nélkül is elő lehet állítani, az utófenéken elhelyezett keresztbordákkal, vagy az utófenék fogazásával.

191