Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

raulikai méretezése a sík vidéki talajcsőhálózatok méretezésével egyezik meg. Ha hosszirányú elrendezést alkalmaznánk 3 ezreléknél nagyobb esésű terepen, akkor a sík terepre vonatkoztatott szívótávolságot 10—20%-kal csökkenteni célszerű. A csökkenés mértéke átlagos esetben a terepesés százalékában kifejezett értékével egyezik meg.

A talajcsőhálózatok szívótávolságát, ha a talaj szivárgási tényezője nagyobb,- mint 0,35 m/d, szivárgáshidraulikai számítással kell meghatározni. Ennél kisebb szivárgási tényező esetén kombinált talajcsövezési módszert lehet alkalmazni.

Kombinált talajcsövezés esetén a hatékonyság növelése céljából mélylazítást, egy vagy kétirányú vakonddrénezést is alkalmazunk. A szívótávolságot és a vakonddrének távolságát az 1—107. ábra alapján lehet meghatározni.

PO

<A

K)

XT

10'*

10_i

XT

<0i02mm

co b' s u3 in un Cfí vj

H—*—I—<—t- -4—*—I—k- -4-4—t—t—h 4—I—I—I—I—h

r- OO mb' C*' tű

O to n u)

sí n fo'N (N

^fNONsítNr-OCnoO

^ <0i002mm szemcseótmérók ,’l.

Az 1-107. ábrán szereplő szívótávolságok a következők:

Li — szívótávolság 1,0 m-es drénmélység esetén kombinált talajcsövezés nélkül,

L2 — méretezési mező a szívótávolság meghatározására kombinált talajcsövezés esetén (a vonalkázott mező felső része kétirányú vakonddré182

1 — 107. ábra. A dréntávolság meghatározása kombinált talajcsövezés esetén