Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai
0 6 12 , 18 ,24 30 36 vízmélység , cm A-hosszú gyep C-rövid gyep B-középhosszu gyep D-növényzet nélküli felszín sebességi értékeket. Ha ez nem teljesül, gyep-, kő- vagy betonburkolatot kell alkalmazni. A nagyobb esésű övcsatornák — azért, hogy a költséges burkolatokra kevés helyen legyen szükség — rendszerint lépcsős hossz-szelvénnyel készülnek. Ebben az esetben csak a mederlépcsők környezetében kell burkolni a csatornát. Általánosságban megállapítható, hogy több rövid egyenes burkolt szakasz helyett gazdaságosabb lehet egyetlen hosszabb burkolt szakasz, ugyanis vízszállítás szempontjából dombvidéki területeken általában még a minimálszelvény sincs kihasználva. Ez a megoldás a környezetbe illeszkedés szempontjából is előnyösebb. A mederburkolat műszaki tervezésére, az alkalmazandó burkolat minőségére a Du-Boys-féle képlettel számolható elragadó erő (5e) ad tájékoztatást. Se = 10 000 RI, (N/m2), (/ - 79) ahol R — a hidraulikai sugár, m, I — a vízszínesés, 10 000 — a függvény állandója, a víz térfogatsúlya N/m3-ben kifejezve. Ha Se < 15 N/m2, akkor a burkolatra általában nincs szükség, 15 < Se < 35 N/m2, akkor gyeptéglaburkolat is elegendő, Se > 35 N/m2 esetén kő- vagy betonburkolatot kell tervezni. A burkolatokat gazdaságossági okokból csak a csatorna középvízszintjé- nek magasságáig kell megépíteni. A földcsatornákat és a burkolt szakaszokat egymással kombinálva kell alkalmazni. Keresni kell az újabb, gazdaságosabban alkalmazható burkolóanyagokat. Ilyenek lehetnek a mérnökbiológiai anyagok, és a műanyag- és drótfonatos készítmények. 159 1 — 79. ábra. Gyepes vízlevezető n mederérdességi tényezője 5%-os fenékesésnél (Ree és Palmer, 1949)
