Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai
2.3.2.2. Tereprendezési munkák Lejtős területeken a tereprendezési munkák célja a vízmosások, különböző tereplépcsők, agyaggödrök, kedvezőtlen terepalakulatok megszüntetése, esetenként a felszínt borító kövek elhelyezése, továbbá felszíni vízelvezetés céljából folyamatos terepesések kialakítása. A terület hasznosítását akadályozó mélyedések feltöltése a magaslatok földmennyiségének és a terepen előforduló vagy a régebbi parcellahatárokon összegyűjtött kövek felhasználásával oldható meg. A vízmosások gyakran tus- kótemetők céljára is felhasználhatók. A feltöltések művelhetősége érdekében a felső, 0,6 m vastag fedőréteg termőtalaj legyen. A felszíni vízelvezetés céljára végrehajott tereprendezés egyúttal a táj formálásával jár együtt. Törekedni kell arra, hogy talajrendzési szempontból előnyösen változzék a felszín, megszűnjenek durva egyenetlenségek, de a terep ne különbözzék nagymértékben a környezetétől, és ne keletkezzenek nagy és a tájba nem illő mesterséges síkok. A tereprendezések a horizontvonalat, azaz a magaslatok, dombok gerincvonalát soha ne érintsék. Ezek az ún. szegélyvonalak a legfontosabb tájalkotó elemek, tehát természetes állapotuk megőrzése mindig indokolt. A víztelenítés céljára szolgáló mezőgazdasági tereprendezésnél, eltérően a műszaki célú tereprendezéstől, nem szükséges az egész területen azonos lejtést kialakítani. A lejtés változhat, mindössze a víztelenítéshez szükséges esést kell biztosítani, törekedve a legkisebb földmunkákra. A felszín lejtését a csatornák irányába kell kialakítani, ennek minimális értéke 0,05%, maximális értékét az erózióvédelmi szempontok szabják meg. Valamely területen akkor szükséges tereprendezést végezni, ha fennállnak a következő kritériumok: a) a művelés irányába eső felszíni esés nem éri el a 0,05 —2,0%-ot, b) a terület esése nem egyenletes. Egyenletes a terep esése akkor, ha egy 50x50 m-es rácshálóval felvett szintek 90%-a az átlagos lejtéstől ± 0,05 m-rel tér el, a fennmaradó 10%-a pedig ± 0,10 m-es tűrési határon belül van. A tereprendezés tervezésénél törekedni kell arra, hogy a nyesés és feltöltés a felszínnek minél kisebb részét érintse. A nyesés és feltöltés arányának kedvező határértékeit az 1 — 27. táblázat tartalmazza. A dombvidéki vízrendezésnél, amennyiben felszíni tereprendezést alkalmaznak, a két irányban eső, nem sík műterepet használják a leggyakrabban. Különösen jól használható ez a tervezési módszer akkor, ha a terep esésének átlagos értékei a tervezett eséshatárok között mozognak, vagyis a tervezés célja csupán az ellenesések megszüntetése és a helyi kiterjedésű megengedhetetlen nagy esések mérséklése. 125
