Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

— a kitermelési és közelítési munkák során a költségek csökkentése és a talajvédelem együttes figyelembevétele a lejtés és a domborzati viszonyok függvényében a már kidolgozott erdőállományt kímélő közelítési eszközöket és módszereket kell alkalmazni (DFU, illetve LKT traktoros, motoros, csörlős, 40% feletti esésű lejtős területeken pedig a fogatos és kötélpályás szállítást).

2.3. A talajvédelem műszaki módszerei

A talajvédelem műszaki módszerei a lejtők sáncolása, teraszolása, továbbá a vízelvezető és vízfelfogó árkok és műtárgyak, a gyepes vagy burkolt levezetők, a hordalékfogó gátak, s esetenként a tározók létesítése és a talaj káros vizeinek elvezetése. A műszaki jellegű erózióvédelem közvetlen célja a csapadék lefolyásának szabályozása, mindazoknak a káros hatásoknak a kiküszöbölése, amelyeket a lefolyó víz előidézhet. Ezeknek a műveknek az építése az agrotechnikai és biológiai módszerek alkalmazásával együtt történik, sok esetben az egyes tevékenységek nem is választhatók szét. Különösen ilyen az erdészeti jellegű erózióvédelmi tevékenység, illetve ezeknek a művei, például a rőzsefonatos gátak és biztosítások.

A műszaki módszerek hatásukat az agrotechnikai módszerekhez viszonyítva lényegesen gyorsabban fejtik ki, ugyanakkor sokkal költségesebb megoldások is. Az egyes módszerek megválasztása vagy kombinálása a helyi viszonyoknak megfelelően lehetséges. A sáncolást és a teraszolást tipikusan a szántóföldek, illetve szőlők és gyümölcsösök céljaira használt területeken alkalmazzuk. Vízelvezető és vízfelfogó árkokat, illetve barázdákat önmagukban más módszerek nélkül főképpen csak gyepesített vagy erdősített területeken használhatunk. A talaj víztelenítése (lecsapolása) akkor indokolt, ha a talaj káros mértékben el- nedvesedett, s ez csuszamlást idézhet elő, vagy a terület hasznosítását akadályozza.

2.3.1. A tervezés általános szempontjai

2.3.1.1. Általános elvek

A talajvédelmi célt szolgáló műszaki létesítményeket a területi összefüggések figyelembevételével, általában a komplex melioráció keretében egy nagyobb gazdasági egységre vagy egy vízgyűjtőre kiterjedően kell megtervezni, még akkor is, ha a kivitel csak kisebb területet érint. A kivitelre egyelőre nem kerülő területekkel legalább olyan mélységig kell foglalkozni, hogy a későbbiekben ezeknek a munkáknak a megvalósítása beilleszthető legyen a megvalósuló rendszerbe.

A tervezés megkezdése előtt meg kell ismerni a rendezésre kerülő területen a tervezett termelésfejlesztési és területhasználati célt és módot, valamint a termesztéstechnikai követelményeket. Pontosan meg kell határozni a munkálatok célját (talajvédelem, ültetvénytelepítés, felszíni víz visszatartása, táblásítás), módját (teraszolás, lejtőmegszakítás, lankásítás, sáncolás, vízelvezetés) és helyét. A tervezés során figyelemmel kell lenni az általános üzemgazdasági szempontokra is, különös tekintettel a vízgazdálkodásra, a mezőgazdasági művelés igényeire, valamint új útháló120