Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
3. A talajcsövezés alapjai
milyen mértékben, mekkora erővel kötődik a szilárd talajrészekhez. Ennek megfelelően nemcsak a teljesen telített (kétfázisú) és telítetlen (háromfázisú) talajállapotot kell megkülönböztetnünk, hanem a víz és a talaj között kialakuló erőhatások alapján további differenciálásra van mód és szükség. A talajban levő vízre alapvetően három erő hat: a gravitációs erő, a kapilláris erő és az adszorpciós erő. A különböző vízformák jellemzésére hazánkban is a talajnedvesség-potenciál elméletét használják. A nedvességpotenciál a talajban levő vízre ható erők azon munkáját fejezi ki, ami egységnyi víztömeg egységnyi távolságra való elmozdításához szükséges. így az erők helyett a nedvességpotenciálok vehetők számításba. A talajnedvesség összpotenciálja (tpj) a részpotenciálok összege: Vt = fs+W+Ws, (3-11) ahol: i/.’t — a talajnedvesség összpotenciálja, rpe — a nehézségi erőt kifejező gravitációs potenciál, y> — a kapilláris potenciál vagy a talaj szilárd fázisának hatását kifejező mátrixpotenciál, rps — az ozmózispotenciál, ami az adszorpciós erők hatását fejezi ki. A gyakorlatban a xp% és a ips értékét elhanyagolják, így a talaj nedvesség- állapota jól jellemezhető a szilárd fázis hatását kifejező kapilláris potenciállal (mátrixpotenciállal). A talajban levő vízre ható erőt, ahogy az a hidraulikában általában szokásos, ki lehet fejezni vízoszlopmagasságban is. A talaj szívóerőt fejt ki, ami értelemszerűen negatív érték, ezt negatív előjellel véve kapjuk a most már pozitív kapilláris potenciált (egységnyi víztömeg egységnyi úton való elmozdításához szükséges erő). A vízoszlopban kifejezett erőérték egyik hosszúságdimenzióban sem kezelhető egyszerűen, ezért az erő vízoszlop-centi- méterben kifejezett értékének tízes alapú logaritmusával adják meg a kapilláris erőt, illetve a kapilláris potenciált. Az 1 bar (100 kP, 0,1 MP) szívóerő a gyakorlatban 1000 cm-es vízoszlopmagasságnak felel meg, ez a pF 3-as érték. A telített talaj pF-értéke megegyezés szerint 0, a teljesen kiszárított talaj pF-értéke pedig 7 körüli. A talajban levő víz bizonyos formákban nem vesz részt a talaj vízforgalmában. Ilyen a kristályvíz, a jég és a vízgőz. Általában nem hasznosítható a növények szempontjából a kötött víz sem. Az erősen kötött víz a nedvesség azon része, amelyik pF = 4,2 értékhez tartozó erőnél erősebben kötődik a talajhoz. A talajban ennek a szívóerőnek csak a holt víz tud ellenállni, és mivel a növények ilyen erőt károsodás nélkül nem tudnak kifejteni, a pF = = 4,2-hez tartozó nedvességtartalom értékét hervadáspontnak nevezik. A talajban levő szabad víz kisebb erővel kötődik a talajhoz, ezért a növények számára hozzáférhető, mozgása lehetséges. A kapilláris víz az a nedvességtartalom, amit a talajban a kapilláris erők kötnek meg. A kapilláris erőknek megfelelő nedvességpotenciál tartománya általában a pF = 2,3 —4,2. A kapilláris és a gravitációs erőkkel kötött víz 35
