Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)

8. A talajcsőhálózatok kivitelezése

A következőkben a talajcsövezés két alapvető technológiáját ismertetjük.

Az ároknyitásos technológia a következő részfeladatokat foglalja magában:

— a főgyűjtők, gyűjtők, szívók síkrajzi és magassági kitűzése;

— a főgyűjtők, gyűjtők munkaárkainak kialakítása, a talajcsövek fektetése;

— a szívók, illetve gyűjtők csatlakozásánál a munkagödör kialakítása, a csatlakozóidomok elhelyezése;

— a szívók fektetése;

— a szűrőanyagok kiszórása (kémiai szűrőzés esetén bekeverése);

— a talajcsőhálózat vízszintes és magassági ellenőrzése;

— a munkaárok, munkagödrök visszatöltése.

A talajcsőhálózat kivitelezése előtt kerül sor a nyíltcsatorna-hálózat megépítésére. Gyakran jelent problémát, hogy a csatornák építése közben kikerülő és a csatorna mellett deponált talaj nem kerül rendezésre. Ilyen esetben a fektetés többletmunkával jár, ugyanis amennyiben a gép maximális fektetési mélységét meghaladó mélységbe kell a talajcsövet fektetni (a de- pónia miatt az eredeti terepszintnél magasabb a terepszint), akkor a gép nyomvonalában földnyesővel a talajt le kell nyesni. Az így lenyesett talajt deponálni kell, majd a fektetés után visszatéríteni. Ezért és más okok miatt is, a talajcsövezés előtt minden esetben szükséges a csatornák menti depóniák rendezése.

Azokban az esetekben, amikor szívók keresztezik a táblautak nyomvonalát, az utak végleges kialakítása a talaj csőfektetést követően célszerű. Az útpálya tömörítését követő tál aj csőfektetés esetén az árokba vissza- töltött talaj mindig lazább lesz, mint a már korábban tömörített útfelület, így ezek a lazább sávok csapadékos időszakban kátyúsodásra lesznek hajlamosak.

A táblán belüli részleges tereprendezést (mélyebb foltok feltöltését) a talajcsövezés előtt kell elvégezni, mert ellenkező esetben a tereprendező gépek a már lefektetett talajcsöveket megrongálhatják. Erre a célra a megfelelő talajminőség esetén a csatornákból kikerülő talajt is célszerű felhasználni.

A talajcsőhálózat kitűzését és fektetését mindig a magasabb rendű elemekkel (főgyűjtők, gyűjtők) kell kezdeni. Ezt követi a szívók csatlakozási helyeinél az idomok elhelyezéséhez szükséges munkagödrök kialakítása, majd a csatlakozóidomok elhelyezése. Ha a csatlakozásnál T idomot használunk, akkor a gyűjtőt meg kell szakítani, bekötőidom alkalmazásakor elegendő a gyűjtő felső részének átfúrása (lásd a 4.20. ábra). A szívó és gyűjtő szintkülönbségét flexibilis talajcsövek esetén ívelt szakasszal lehet áthidalni.

A szívók fektetését zártgyűjtős rendszernél a gyűjtőknél, nyíltgyűjtős rendszernél a nyílt csatornánál kezdjük. A kitűzést folyamatosan a korábban elmondottak szerint célszerű végezni. A szívókhoz szükséges csőanyagot előre meghatározott helyeken és mennyiségben kell deponálni. A flexibilis csöveket tekercsben, az égetett agyagcsöveket konténerekben kell elhelyezni.

284