Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
8. A talajcsőhálózatok kivitelezése
8.9. ábra. Vedersoros talajcsőfektető szerkezet (ETC —202A) (magyarázat a szövegben) A gép a szükségesnél szélesebb árkot (0,5 m) alakít ki, emiatt teljesítménye, illetve munkasebessége kicsi. Emellett nagy a visszatöltendő talaj mennyisége. Használata elsősorban a főgyűjtők, gyűjtők fektetéséhez célszerű. Ezt a típust önjáró kivitelben alakították ki. A folyamatos árokásással fektető önjáró gépek általános jellemzőit a következőkben foglalhatjuk össze. A gépek teljes tömege 7,0—18,0 t között, az erőgép motorteljesítménye — az árokásó szerkezeti kialakításától függően — 40 — 180 kW között változhat. Járószerkezet szerint lánctalpas és gumikerekes gépeket különböztetünk meg. A gumikerekes járószerkezet előnye a nagyobb munkasebesség és a mozgékonyság. Ezért elsősorban a részleges talajcsövezéskor (céldrénezéskor) használatosak, amikor rövidebb csőszakaszokat egymástól távolabb kell fektetni. Előnye továbbá, hogy az egyes munkahelyre közúton, keréken mozgatható, ezzel szemben a lánctalpas gépek — előzetes KPM engedéllyel — csak trailerrel szállíthatók. A gumikerekes gépek hátránya, hogy nedves talajon mozgáskészségük kisebb, fajlagos talajterhelésük lényegesen nagyobb, mint a lánctalpas gépeké. Az önjáró gépek fajlagos talajterhelése a járószerkezettől és a gépek teljes tömegétől függ. A lánctalpas járószerkezet esetén 0,2 —0,3 kg/cm2, a gumikerekes gépeknél 1,0 kg/cm2. Az árokásó szerkezet által kialakítható maximális árokmélység 1,7 —2,5 m közötti, de készülnek mélyebb árok kialakítására alkalmas speciális mélyásó, illetve fektetőgépek is. A gépek munkasebessége igen eltérő, lánctalpas járószerkezet esetén 15 — 2550 m/h, gumikerekes járószerkezet esetén pedig maximálisan 4880 m/h. A gépek tényleges teljesítménye függ — a munkaárok (a fektetés) mélységétől, — a talaj típusától, állapotától (nedvességviszonyok, kövesség), 273
