Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)

7. A talajcsőhálózatok tervezése

(pl. vízáteresztő képességre) gyakorolt hatását úgy lehet figyelembe venni, hogy a mechanikai beavatkozás javító hatását jellemző paraméterek közül a kedvezőbb értéket vesszük figyelembe.

A vakonddrénezést — kiegészítő beavatkozásként — abban az esetben célszerű alkalmazni, ha a talajjavítási módszerekkel nem lehet a talaj víz- áteresztő képességét kellő mértékben növelni. A vakonddrénezés alkalmazásának feltételei közül a legfontosabbak az állékonysági feltételek (Joó, 1968):

— a talaj Arany-féle kötöttségi száma legalább 43 legyen;

— a talaj mechanikai összetételében a 0,02 — 0,002 mm-es frakció legalább 50%, a 0,002 mm-nél kisebb frakció kb. 20% legyen;

— a vakonddrénezés vágatát a felszínen le kell zárni, víztelenítését [a következő vízvezető elemmel (drénszívóval, árokkal) való kapcsolatát] meg kell oldani:

— nem szabad túlzott felszíni terhelésnek kitenni;

— megfelelő talajnedvesség-tartalom esetén lehet csak készíteni, aminek feltételeit a 8.3.2. pontban ismertetjük.

A vakonddrének hidraulikai méretezése csőhidraulikai alapelven történik :

Q = 6 d5'2 I1'2, (7-43)

ahol: Q — a vakonddrén vízszállító képessége [m3/s], d — a vakonddrén belső átmérője [m],

I — a vakonddrén átlagos esése.

A vakonddrénben a maximális vízsebesség ne legyen több mint 0,35 m/s. A minimális vízsebességnek legalább 0,15 — 0,20 m/s között kellene lennie, de mivel ehhez 8— 10%o-es esésre lenne szükség, ettől általában eltekintünk, így a vakonddrének minimális esése megegyezik a drénszívók minimális esésével.

A vakonddrénezés átlagos mélysége általában 0,7 — 0,8 m. A drénjáratok egymás közötti távolsága 0,6 m-től 3—5 m-ig változhat. Hosszuk, régebben, amíg önálló szívóként alkalmazták őket, elérte a 100— 130 m-t. Kiegészítő beavatkozásként alkalmazva effektív hosszuk maximálisan 30 — 40 m. Tényleges hosszuk ennek többszöröse lehet, de az összegyűjtött vizet 30 — 40 m-enként átadják a következő vízvezető elemnek (általában a szívónak). Lejtős területen a vakonddrént esésbe kell építeni. Törekedni kell arra, hogy iránya a szívó irányával minél nagyobb szöget zárjon be. Sík területeken, ahol általában még a minimális esés kialakítására sincs mód, a vakonddrénezést a szívókra merőlegesen kell elvégezni. Viszonylag kis szívótávolságig (max. 20 m-ig) a vakonddrén nem esésérzékeny, az ellenesést azonban ekkor is kerülni kell.

A vakonddrén összekötő kapocs a mélylazított réteg és a drénszívó között, ezért mindkét elemhez való kapcsolódását meg kell oldani (lásd 5.26. ábrát). A vakonddrénnek a drénszívóhoz való kapcsolódását úgy lehet megoldani, hogy a vakonddrént bele kell vezetni az árokszűrőbe. A lazított réteg

258