Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
7. A talajcsőhálózatok tervezése
intenzitást: q = 3,6+1,4 = 5,0 mm/nap, 5,0-10 000 86 400 5,0-0,116 = 0,58 1/s-ha. 7.3.3. A szívók távolságának meghatározása A szívótávolság meghatározásának első lépése az adott talajnak a tervezés céljából való kategorizálása. Ez a besorolás a felső, mintegy 2 m vastag talajréteg természeti adottságainak és vízháztartási tulajdonságainak a leegyszerűsítése révén történhet. A tervezés céljából kétféle modellt különböztetünk meg. I. típus: a talaj a talajcső síkjáig vagy az alatt is erősen kötött, s abban szivárgás csak fizikai,illetve kémiai javítás után várható. A víztelenítendő rétegnek a csőhálózattal csak a drénárkon keresztül van kapcsolata (7.5/a ábra). A talajcsövezés fő feladata a talaj vízháztartásának szabályozása. II. típus: a talaj a talajcsövek fektetési mélységéig kötött vagy laza, vízáteresztő képessége közepes vagy jó, rétegzett vagy egynemű (7.5/b ábra). 7.5. ábra. A talajvíz-háztartás (a) és a talajvízszint (b) szabályozása A talajcsövezés fő feladata a talajvízszint szabályozása. Csaknem valamennyi szívótávolság-meghatározási módszerhez szükség van a tervezett talajvízszint-magasságra. Ezzel a kérdéssel a 7.3.5.1. pontban foglalkozunk részletesen. 7.3.3.1. A szívótávolság meghatározása az I. típusú modell esetén (pangóvizes talajok) A szívótávolságot az I. típusú modell esetén a következő módszerekkel lehet meghatározni. 1. A szívótávolságot, ha teljesül a f?2 < H\ < Ji feltétel (1. a 7.6. ábrát), az l = (7.9) összefüggéssel lehet számolni. A kH horizontális vízvezető képesség értékét a mélylazítás figyelembevételével kell megállapítani (1. a 7.19. táblázatot). 201
