Települési vízrendezés (Vízépítési segédletek, Budapest, 1986)

3. A települési tározó méretezése

74 Az átfolyásos és túlfolyásos záportározókat elsősorban egye­sitett csatornahálózaton célszerű építeni. Az ülepítő záportározó tipikus csapadékcsatorna hálózati mű­tárgy. Célja elsősorban vizminőség-védelem. Feladata az erősen szennyezett csapadékvíz hullám mechanikai tisztításának lehetővé tétele. Működése során az ülepített csapadékvíz bukón át távozik a befogadóba /20/C. ábra/. A lefolyás megszűnése után a medencé­ben maradó szennyezett csapadékvíz gravitációsan vagy szivattyú­zással Juttatható a szennyvízcsatornába. A tározóméretezés új módszerét Búzás /3/ mutatta be. Az át­folyásos medence térfogatának meghatározásához olyan mértékadó csapadék-időtartamot /Tm/ kell meghatározni, ami az összegyüleke- zési időnek /t/ és a tározó medencéből kivezetett vízhozamnak /q/ függvénye. Az összefüggés természetesen eltérő szabad kifolyásos és szivattyús vizkivezetésü medence esetén. A szükséges medence­térfogat azonban nem csupán £ értékétől, hanem a folytás mértéké- től is függ. Erre Jellemző a csillapítási tényező /c/, amely képlet segítségével számítható. Ebben Q1q = c<« a • A, amelyben a 10 perc alapidőhöz tartozó vizhozam. Ennek megfelelően a a 10 perc időtartamú zápor intenzitása, ami meghatározható a 8. ábrá­ból. A csillapitási tényező nem függ az összegyülekezési időtől. A tározó méretére nagy hatása van az időmértékü térfogati tényezőnek /M, s/, aminek maximális értéke, továbbá a csillapitá­si tényező alapján meghatározható a mértékadó csapadék időtartam és a tározó szükséges térfogata /V/. Gravitációs lefolyású átfo­lyásos medence esetén

Next

/
Thumbnails
Contents