Települési vízrendezés (Vízépítési segédletek, Budapest, 1986)

2. A települési vízrendezés hidrológiai és hidraulikai alapjai

70

Ennél igényesebb megoldás, ha az eredeti talajvizszint leszivását is tervezik ekkor, a talaj csövet még ennél is mélyebbre kell süly- lyeszteni. A talajcső legnagyobb mélysége lehetőleg ne haladja meg az 1,8 m mélységet.

A talaj cső legkisebb átmérője NA 65 mm legyen. Ez az átmérőjű cső lehetőleg 3 %o lejtésű legyen minimálisan, kivételesen megengedhető 1 %o lejtés is. A talajtól függő lejtés minimumok a következők:

^min

folyós homok, iszap

4,5 %o

vastartalmú talaj

3,0 %o

iszapos vályog

2,5 %o

homokos vályog

2,0 %o

agyagos vályog

1,5 %o

agyag

1,0 foO

A leghosszabb szívó ne haladja meg a 300 m hosszt. A leghosszabb gyűjtő pedig az 500 m-t.

A szürőzést lehetőleg helyi anyagok felhasználásával kell megoldani. Szükséges, hogy a talajcső szűrője teljesítse az alábbi feltételt:

Q

sz

d’.r

ahol-sz a szükséges vizáteresztő képesség /m/d/;

—sz a sz;i-vó 1 m szakaszán, egy nap alatt belépő vizhozam /myd/,amit a ^ fajlagos vizhozam értékéből lehet számítani ;

d’T a talajcső külső palást felülete /if/m/.

A települési talaj cső hálózatba aknákat kell építeni cső-