Települési vízrendezés (Vízépítési segédletek, Budapest, 1986)
1. A csapadékvíz elvezetés biztonsága és kockázata
15 Az áthúzódó vízfolyás mértékadó vízhozama pedig a község területén Q5 év = °»54 - 18 = 9,7 ffi’/s. Megjegyezzük, hogy a község feletti patakszakaszon nem lehet ennél nagyobb a vízrendezéshez mértékadó vízhozam, aminek a- lapvető feltétele, hogy a községhez is belterületi szakasz vagy kiegyenlítő /vész/ tározó kapcsolódik. A hótakaró hirtelen olvadása a záporcsapadékból keletkező lefolyáshoz hasonló, vagy azt meghaladó mértékű kártételt okozhat sikvidéken. A sikvidék azért van hátrányosabb helyzetben, mint a dombvidék, mert dombvidéken szabad összegyülekezést tehet lehetővé a kellő lejtésű csatornacső vagy árokhálózat, sikvidéken azonban a kellő lejtés általában csak közbenső /nem torkolati/ szivattyús átemeléssel biztosítható, ami a legtöbb hazai sik vidéki településen hiányzik. így a viz elvezetésének korlátái nem az olvadás intenzitását / fya • ha/, hanem a hóból olvadt viz tömeget teszik kritikussá a településeken. Csupán súlyosbítja a helyzetet, ha a légköri hőből keletkező olvadást záporjellegü meleg csapadék is elősegíti. Ilyen esetben a vizkár katasztró- fálissá növekedhez egyes helyeken. Vizsgáljunk meg egy példát egyszerűség kedvéért, hogy a zápor és a fagyás miféle egybeesés!, feltételes gyakoriságú lehet hazánkban. Legyen a vizsgált záporesemény átlagos ismétlődési ideje p = 4 év. A belőle keletkezett lefolyásnak a szokottnál nagyobb mértékű lefolyás! tényezője már feltételes valószinüségti esemény következménye. A két esemény egybeesésének azonban szezonális sajátossága is kettős: hiszen szezonális a gépor is /tavaszi
