Tározási kézikönyv. Földgátas sík- és dombvidéki tározók (OVH, Budapest)
II. Előmunkálatok és a tervezés - 3. A tározók tervezése
A legnagyobb gátmagasság helyére, azaz a völgy legmélyebb pontjára a vizsgálatot nemcsak a gátanyag és az alapozási sík alatti altalaj kapcsolatára kell elvégezni, hanem az altalaj különböző rétegeire és az egyes altalajrétegek elválasztó síkjára is. A különböző altalaj rétegekre vonatkozó vizsgálatot a bekötési oldalakra is ki kell terjeszteni. A gátszelvény saját biztonságára vonatkozó vizsgálattal (felsőbb gátrész egy alsóbb gátrészen) a gátanyagra érvényes mintakeresztszelvényt lehet meghatározni, míg az altalajhoz és a bekötési oldalakhoz való kapcsolat helyére vonatkozó vizsgálattal a völgyfenékhez és a domboldalakhoz való csatlakozási helyekre szükséges szelvény-erősítéseket lehet meghatározni. A rézsűállékonysági számításokkal állékony, elcsúszás ellen megfelelő gátszelvényt lehet megtervezni. Megfelelő, de gazdaságos keresztszelvényt csak több lépésben, fokozatosan lehet megközelíteni. A számítással elvégzett méretezés — függetlenül attól, hogy a szárazoldali féltöltésről, a vízoldali féltöltés állékonysági vizsgálatáról vagy a teljes szelvény elcsúszási vizsgálatáról van szó — mindig a vizsgált szektorra ható csúsztató- és ellenálláserők meghatározását jelenti. A vizsgált gátszektor megfelelőségét mutató biztonsági tényező az ellenálláserők és a csúsztatóerők hányadosából adódik. A számításba veendő csúsztatóerő két összetevőből áll: a víznyomásból és a földnyomásból. A szárazoldali, továbbá a vízoldali féltöltés vizsgálatánál a víz- és földnyomás a gátszerkezetre számított szivárgási görbe alakjától függ. A csúsztatóerő nagysága (víznyomás és földnyomás összege): E=V+ F = m'1 2 /(H)ahol: h a szivárgási görbe alakjától függően figyelembe vehető vízoszlop nagysága; m a vizsgált gátszektor magassága; 700 az egyenértékű térfogat- súly, mely a következő képlettel számítandó: }'oo __ h' /víz alatti ~l~ (m - h) • /természetes ^2 ___ (I>I ) A z ellenálláserő nagysága: N =G • tg -f- b ■ c, ahol: G a vizsgált gátszektor súlya; tg fi> a vizsgált sík súrlódási tényezője; b a vizsgált gátszektor vízszintes talpszélessége; c a vizsgált sík kohéziója. A biztonsági tényező átlagos értéke: N n átlag — • E Arra a kérdésre, hogy mikor elegendő a közelítő és mikor a részletes méretezés, a gát magassága és a szóban forgó tervezés fokozata alapján kell döntést hozni. Sok gyakorlati számítás eredményeinek összehasonlítása alapján az adódik, hogy ha egy közelítő és egy részletes vizsgálatot számítunk végig 4 49
