Tározási kézikönyv. Földgátas sík- és dombvidéki tározók (OVH, Budapest)

II. Előmunkálatok és a tervezés - 2. Előmunkálatok

A növényi szervezetek, az oxigén, a széndioxid, és a különböző nyomelemek mellett elsősorban kötött nitrogént (nitrátot), foszfátot, valamint káliumot igényelnek. A növények tápanyag-ellátottsága szempontjából ezek viszonylagos mennyisége is fontos. Az egyes tápanyagok relatív hiánya a növényi vegetáció szaporodására korlátozó tényezőként (ún. limitáló faktor) hat. A foszfor mennyisége a vízben korlátozott, rendszerint ez határozza meg a víz tápanyagbőségét, mivel a nitrát és kálium hiány ritkábban fordul elő. Ennek megfelelően a nagy mennyiségű foszfor általában tápanyagbőséget jelent.

Azokban a tározókban, melyek tápanyagdús vízzel töltődtek fel, nagyobb mennyiségű növényi szervezet (főleg alga) telepszik meg. Ez testanyagának felépítése révén a mineralizáló folyamatokhoz viszonyítva feleslegben termel szerves anyagot, mely folyamat a továbbiakban az egyéb tényezőkkel együtt a tározó vízösszetételét és a vízösszetétel mélység szerinti megoszlását határozza meg. Az előzetes tervezői értékelésnek a tápanyagbőség szempontjából azt kell eldöntenie, hogy a folyamat milyen mértékű, és hogyan befolyásolja a víz felhasználhatóságát.

A felszíni vizek összetétele időszakosan változik, főleg kisebb vízfolyásokban szorosan követi a hidrometeorológiai viszonyok alakulását. Az esőzések, illetve hóolvadás hatására árhullámok vonulnak le, melyek különösen az áradás szakaszában sok lebegőanyagot és szerves törmeléket szállítanak.

A vízhozamoknál igen nagy ingadozások tapasztalhatók. Az év nagy részében a vízszállítás esetleg alig haladja meg az 50—100 1/s-ot, mely a tavaszi hóolvadás vagy nagyobb esőzések idején ennek több százszorosára is növekedhet. Ezért a tározható víz nagy része az árhullámból származik.

Az árhullámok általában közvetlen lefolyásból erednek, szennyezettségük nagy, de a sótartalmuk kevés. Az áradó víz a patakmeder korábbi iszaplerakódásait felbontja, sok ásványi lebegőanyagot és szerves törmeléket szállít. A víz oxigénfogyasztása ekkor elérheti a 30—40 mg/l-es értéket, mely több mint fele a lebegőanyagból származik. A lebegőanyag teljes mennyisége megközelítheti az 1000 mg/l-t. Ennek a mennyiségnek gyakran 30%-a szerves törmelék és humuszanyag, mely káliumhiperman- ganátos oxigénfogyasztással kevésbé, csak szervesen kötött széntartalom alapján mutatható ki.

A mintavételi időponthoz tartozó vízszállítási adatokat is be kell gyűjteni a vízminőségi minták vételével egyidőben. Amennyiben a mintavételezéseket megfelelő időszakokban és kellő sűrűséggel hajtják végre, az évi vízforgalom vízminőség szerinti megoszlása megállapítható. Ebből a legtöbb dombvidéki tározónak egy-két olyan időszaka választható ki, melynek vízszállítása gyakorlatilag az évi vízmennyiség 90%-át adja (általában a tavaszi olvadékvizek). Ha a tározóba gyűjtött olvadékvíz az év végéig egyszer sem cserélődik le teljesen, akkor a tározandó víz minőségének értékelése szempontjából a tavaszi olvadék árhulláma, illetve ennek összetétele az alapvető.

44