Tározási kézikönyv. Földgátas sík- és dombvidéki tározók (OVH, Budapest)

I. Bevezetés - 1. Általános szempontok

d) jelentőség szerint:

— jelentős közcélú (országos jelentőségű),

— közepes közcélú (helyi jelentőségű),

— kis tározó (üzemi),

e) nagyság szerint:

— törpe, kis, közepes, nagy tározó,

f) a gát anyaga szerint: föld, kő, beton, vasbeton, vegyes,

g) a felhasználás módja szerint:

(1.3 pont alapján),

h) elhelyezés szerint: völgy tározó, medertározó, holt meder tározó,

illetve felszíni vagy felszín alatti tározó stb.

Az e) pontban foglalt nagyság szerinti felosztás a szakirodalomban igen eltérő, melynek fő oka a jellemző számértékek (tározott víz m:!, gát és a vízoszlop magassága stb.) kiválasztásában kereshető.

A Kézikönyv csak a felszíni tározókkal foglalkozik. Felszíni tározó síkvidéken, dombvidéken és hegyvidéken egyaránt kialakítható.

Néhány jellemző tározó kialakítási formát az 1. ábra mutat be.

Minden tározó, függetlenül attól, hogy milyen vízgazdálkodási igényt elégít ki,; és mennyire telt tározóra érkezik rá egy adott árvíz, minden esetben kisebb, vagy (számításba vehető) nagyobb mértékben árhullám ellapulást is eredményez.

A tározókat járulékos hasznosításra is fel lehet használni, például ivóvízellátási tározót mesterséges táplálás nélküli halasításra, a mezőgazda- sági igényeket kielégítő tározót pedig üdülési és csónakázási célokra is igénybe lehet venni. A járulékos hasznosítás azonban nem zavarhatja és nem gátolhatja a fő- és mellék hasznosítási ágakat.

Fontos szerepe lehet a tározóknak a szennyvizek befogadó vízfolyásba való bevezetésének szabályozásánál. Annak érdekében, hogy a szennyezőanyagok kellő hígítást kapjanak (szennyezőanyag mennyiség egységnyi térfogatra eső része a megengedett határt ne lépje túl), illetve ezek meghatározott idő alatt befogadóba bevezetett mennyisége egyenletesebb legyen, a következő megoldások jöhetnek szóba:

— a befogadó vízfolyás kisvizeinek idején a szennyvíz tározóban való visszatartása, majd nagyobb vizek idején leeresztése,

— a víz visszatartása a tározóban, hogy a szennyvízhez a szükséges hígítóvíz biztosítható legyen.

A vízfolyások vízminőség-romlásának megakadályozása érdekében e módszereknek egyre növekvő a jelentősége.

A tározás legegyszerűbb formája az az eset, amikor a tápláló vízfolyás, az elzárási szelvény és a víz felhasználási helye azonos völgyben helyezkedik el.

A tározó mellékvölgyes tározással is létesíthető, ahol a feltöltéshez szükséges vizet a fővölgyből tápcsatornán vezetik át.

11