Tározási kézikönyv. Földgátas sík- és dombvidéki tározók (OVH, Budapest)

I. Bevezetés - 1. Általános szempontok

I. BEVEZETÉS

l. Altalanos szempontok

1.1 A tározás célja

Tározónak nevezzük az olyan nyíltfelszínű mesterséges tavakat, melyeket természetes terepalakulatokban egy vagy több oldalról való mesterséges elzárással hoznak létre. Dombvidéki tározóknál általában az egyoldalú elzárás, síkvidéki tározóknál pedig a több oldalról való körülzárás fordul elő.

A tározás a víz természetes lefolyásába való felkészült és tervszerű beavatkozás legfontosabb módja. Célja, hogy bizonyos tározótér létrehozásával a vízbő időszak lefolyó vizét felfogjuk és azt a tározótérből a tervezett időben, valamint mennyiségben használjuk fel vagy bocsássuk le. Erre azért van szükség, mert a vízvagyon egyenlőtlen térbeli eloszlásán kívül az időbeni eloszlás is jelentős ingadozást mutat. A tározással lehetőség nyílik arra, hogy a vizek lefolyásának mennyiségi és minőségi viszonyaiban tervszerű körülmények jöjjenek létre.

A Kézikönyv a vizek visszatartására a tár ozás szót használja, mivel a természetes terepalakulatok mesterséges elzárását taglalja. A tárolás szót a beton vagy más anyagú medencékben, illetve tartályokban elhelyezett vízzel kapcsolatban lehet alkalmazni.

1.2 A tározók felhasználási módja és formái

A tározók (dombvidékiek és síkvidékiek egyaránt) vízhasznosítási és vízkárelhárítási vízgazdálkodási igényeket szolgálhatnak ki.

Vízhasznosítási igényeket elégítenek ki az ivó- és ipari víz ellátására, a mezőgazdasági öntözővíz- és halastó-vízellátásra, az üdülésre és vízi sportra, valamint a vízerő-hasznosításra létesített tározók (a vízerő-hasz- nosítás hazai viszonylatban általában nem gazdaságos).

Vízkár-elhárítási igényt elégítenek ki az árhullámcsúcs csökkentésére, belvíz-visszatartásra, a szennyvíz-visszatartásra és a hígítóvíz biztosításra megépített tározók.

A víz mennyiségi korlátái és a vízigények növekedése következtében mindjobban előtérbe lép a vízkészlettel való takarékos gazdálkodás szük9