Szolnoky Csaba - Mészáros Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1992)
3. Sík-, domb- és hegyvidéki vízrendezés
Hosszabban elnyúló keskeny völgyeknél célszerű a mélyen fekvő területet a külvízcsatornával a legrövidebb úton átmetszeni és a terület vizét töltések között a befogadóba vezetni. (3-3. ábra). Ilyen esetben a külvízcsatornát keresztező főcsatornát búj tatéval vezetjük át a külvízcsatorna alatt. Az összekötőcsatornák a közeli sík felszínű szomszédos vízgyűjtőterületek tehermentesítését teszik lehetővé. A csatornák helyszínrajzi vonalvezetésénél a következő szempontokat kell figyelembe venni: a felszíni vizek bármely tábláról levezethetők legyenek, az ideiglenes árkok ne akadályozzák a talajművelést, a csatornák alkalmazkodjanak a birtokhatárokhoz és mély vonalakhoz, a mellék-, és gyűjtőcsatornák nyomvonala erősen törhet, a főcsatornák nyomvonala az áramlási feltételeknek feleljen meg, a földmunka minél kisebb legyen, a víz a lehető legrövidebb úton, de ugyanakkor megfelelő eséssel jusson a befogadóba, ezért főcsatornák esetében - a gazdaságosság keretein belül - a terep magasabb részeinek átvágása is szóba kerülhet, a befogadóba való torkolltatásnál kerülni kell azokat a helyeket, ahol az ármentesítő töltés távol húzódik a folyótól, azaz a hosszú hullámtéri csatornát kerülni kell, a magasabb rendű csatornákhoz való csatlakozást úgy kell megoldani, hogy sem kimosások, sem káros feliszapoló- dások ne keletkezzenek. A csatornák magassági vonalvezetésénél a következőkre kell ügyelnünk: a mértékadó vízhozamhoz tartozó' vízszín olyan magas legyen, ho^y kiöntések csak a terv szerint megengedett esetekben következhessenek be, azaz a vízszín legalább 10-20 cm-rel maradjon a terep alatt, a vízszín megállapításánál a műtárgyak által okozott magassági veszteségeket is figyelembe kell venni, a csatornák esése olyan legyen, hogy az előálló sebesség sem káros kimosásokat sem feliszapolódásokat ne Okozzon, ha a csatornákban a‘megengedettnél nagyobb sebesség alakulna ki, az eséseket a csatornába épített fenék- lépcsőkkel koncentrálni kell. A csatornák általában burkolatlan földmederként készülnek. Szokásos keresztszelvényük kisebb csatornáknál trapéz alakú, nagyobb csatornáknál és rossz talajban (homok, homokliszt stb. ) csésze alakú (3-*». ábra). A csatornák rézsűje laza talajoknál 1:2, egyébként 1:1,3- Folyós honokban vagy hasonló talajban épült csatornák fenekét burkoljuk. Az alkalmazható legkisebb szelvény méreteit a földmunkagépek 38