Szolnoky Csaba - Mészáros Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1992)
2. Vízkészlet-gazdálkodás
A csapadékvíz és a hóié felszín alá szivárgott hányada rövidebb-hosszabb tározódás, illetve felszín alatti út után a vízfolyások medrébe lépő felszín alatti lefolyásként, vagy a talaj és a növényzet párolgása által kapcsolódik be a hidrológiai körfolyamatba. A beszivárgott víz lagnagyobb része - hazai adottságok között átlagosan mintegy 2/3-a - már a levegővel átjárt felső fedőrétegből visszakerül a felszínre és csak viszonylag kis hányada jut le a talajszemcsék, illetve a kőzetek közötti hézagokat összefüggően kitöltő talajvízhez, illetve karsztvízhez. Átlagos adottságok között még sokkal kisebb az a vízmennyiség, amelyik - oldalirányú vagy függőleges szivárgással - a felszín alatti legfelső víztartó réteg alatti, mély fekvésű víztározó rétegekbe eljutva igen hosszú időre kikapcsolódik a felszíni körforgásból. A felszín alatti vízkészletet négy kategóriába szokás sorolni. Ezek a következők:- talajvíz,- partiszűrésű víz,- karsztvíz,- mélységi (réteg) víz. E vízféleségek vizsgálatát a Magyar Állami Földtani Intézet és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutátő Központ végzi, részben az ún. "használati" ásott és fúrt kutak rendszeres megfigyelésével, részben pedig a külön e célra mélyített megfigyelő kutak segítségével. A "használati" kutak adatai általában a talajvízszín elhelyezkedéséről, a víz vegyi összetételéről és hőmérsékletéről tájékoztatnak. A figyelő kutak többnyire a vízjárás éven belüli és többéves periódusokon belüli alakulásába, továbbá a vízjárásnak az éghajlati tényezőkkel, a vízföldtani adottságokkal és a felszíni vizekkel való kapcsolatába nyújtanak betekintést. összehasonlítva a felszíni és felszín alatti vízkészlet nagyságát megállapíthatjuk, hogy a felszíni vízkészlet valamely adott időpontban a felszín alatti vízkészlethez képest aránylag kis víztérfogatot képvisel. Jelentőségét és hasznosíthatóságát az emeli, hogy teljes egészében részt vesz a hidrológiai körfolyamatban és állandóan megújul. Ezzel szemben a felszín alatti vízvezető rétegek hatalmas tározóteret alkotnak a víz számára. Itt a vízkészlet térfogata igen nagy, de megújulása csak a készlet kisebb hányadára terjed ki és hosszabb időt vesz igénybe. Az egyidejűleg tározhatő vízmennyiség Magyarország felszíni vízfolyásainak medrében mintegy 2 milliárd m3 (2 km3), az állóvizek medrében pedig közel 3 milliárd m3(3 km3), A felszín alatti víztartó rétegekben kb. 800 m mélységig a becslések szerint kb. 4000 milliárd m3 (4000 km3) statikus vízkészlet helyezkedik el. 26
