Szolnoky Csaba - Mészáros Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1992)
1. Vízgazdálkodás
A korszerű nagyüzemi mezőgazdaság is új követelményeket támasztott a vízgazdálkodással szemben, egyben új lehetőségeket is tárva fel. A korábban elkülönültebb mezőgazdasági vízrendezés és vízhasznosítás komplex, egységes rendszerré, mezőgazdasági vízgazdálkodássá forrt össze. Az utóbbi évtizedek mennyiségi fejlődése is jelentős: a belvízelvezető csatornahálózat hossza ma már 36 ezer km, a szivaty- tyúkapacitás pedig 620 m3/s-ra növekedett. Még nagyobb arányú volt az öntözés fejlődése, amely elérte már a 450 ezer ha-t is 1975-re, de az elmúlt 10 év hibás közgazdasági szabályozói miatt az öntözésre berendezett területek aránya harmadával csökkent, s ez az aszályos időszakban jelentős terméskiesést okozott. Az árvízvédelem jelentősége sem csökkent napjainkban, hiszen az árvizek szintje és előfordulási gyakorisága növekvő tendenciát mutat, ugyanakkor a 2,5 millió ha-nyi árterületen él az ország lakosságának csaknem a fele. A fokozott biztonság érdekében az árvízvédelmi töltések - amelyek hosz- sza ma már eléri a 4200 km-t - folyamatos erősítése elengedhetetlen. Korszakos változás következett be az árvízvédekezés műszaki felkészültségében, gépesítésében is. Kapcsolódik ez a kérdés a folyószabályozáshoz is, amelynek fejlődésére jellemző, hogy sikerült azt 1210 km-re, az összes folyóhossz 48%-ára növelni. Még kb. 550 km hossz szabályozása szükséges . A vízépítést régebben a kordélyos, talicskás földmunka jellemezte. Ez a kézműves jellegű vízépítés korszerűen gépesített vízépítő iparrá alakult, létrejött a vízgazdálkodás ipari háttere. Értékes eredmények születtek a tudományos kutatás területén is. A magyar vízépítő mérnökök világszerte elismert jó szakemberek, számos nemzetközi intézményben vezető pozíciót töltenek be annak ellenére, hogy a hazai kutatási feltételek jelentősen rosszabbak mint a fejlett országokban. Mindezek a vízgazdálkodási tevékenységek ma már előremutató, elmélyült elemzésen alapuló tervek alapján végezhetők eredményesen. Ilyen előretekintő tervek az 1964-ben jóváhagyott első Vízgazdálkodási Keretterv, az 1973-ban jóváhagyott Távlati Fejlesztési koncepció és az új Vízgazdálkodási Keretterv (1984TI amelyek több évtizedre előre felvázolják a fejlődés mai elképzelések szerinti irányát és mértékét. A vízgazdálkodás gazdasági, társadalmi jelentőségét és ennek elismerését jelenti az a kormányhatározat, amely 1976. január 1-jétől a vízgazdálkodást önálló gazdasági ágnak nyilvánította, s 1988. január 1-jétől minisztériumi szintre emelte. A vízgazdálkodási tevékenységeknek jelentősek a társadalomra való hatásuk, ezért a közvéleményt is be kell vonni a nagy horderejű döntésekbe, biztosítani kell, hogy megfelelő tájékoztatás után kerüljön sor a véleményalkotásra. A 12
