Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Vízfolyások - Tisza
Rendkívüli csapadékok márciusban A Duna-medence csapadéktérképe 2013 márciusa az 1901 óta mért második legcsapadékosabb március volt hazánkban, míg hőmérsékletét tekintve elmaradt az átlagostól. Az országos átlagban a havi csapadékösszeg 110,7 mm volt. Az 1901-től kezdődő legcsapadékosabb márciusok közül csupán az 1937-es március (114,6 mm) előzi meg az ideit. Az ország legnagyobb részén 3-4-szeres összegeket, 100-150 mm-t mértek, azonban néhány helyen előfordultak 150-200 mm közötti értékek is. EK-en, illetve ÉNy-on ennél kisebb csapadékokat regisztráltak, itt kis területen az 50-70 mm-t sem érte el a csapadék mennyisége. Márciusban az átlagosnál több csapadékos napot figyeltek meg, s több kiemelkedő napi összeg is volt. Sokéves átlagot meghaladó csapadékösszeget összesen 18 napon regisztráltak, melyből 9 napon hullott 5 mm feletti csapadék. A legnagyobb napi csapadékösszeget országos átlagban 29-én jegyezték fel (14 mm), de 14-én és 30-án is 12 mm-t meghaladó érték adódott. A márciusi csapadék egy része hó formájában érkezett, és az ország síkvidéki területein is átmenetileg ösz- szefüggő hótakaró alakult ki. Az összefüggő hótakaró maximális vastagsága jellemzően 11-20 cm között volt, de a Borsodi-Mezőség, a Hajdúság és a Nyírség területén 20-29 cm közötti értékek fordultak elő. Országos átlagban 7-7 havas, illetve hótakarós napot jegyeztünk (a sokévi 3, illetve 0 nappal szemben). Kékestetőn 17 havas és 31 hótakarós nap adódott. A legnagyobb hóvastagságot a hónapban 30-án, Kékestetőn mérték (106 cm), mely meghaladta a télen mért legnagyobb hóvastagságot (88 cm, Kékestető, február 24.). Belvízcsatorna tisztítása a KÖTIVIZIG-nél Országos Vízjelző Szolgálat Forrásadatok: OMSZ 2013. március 9-én 07 órát megelőző 24 órában lehullott csapadék, mm-ben Kezdőidőpont: 2013.03.10. 06 UTC Szemelvények a Corpus Iuris Hungarici* szabályozásának árvízvédelmi rendelkezéseiből (2) A vízszabályozási társulatokról az 1871. évi XXXIX. t. ez. rendelkezik, meghatározva az érdekeltségi terület mai fogalmának megfelelő intézményt. „Mindenneműfolyók és viszek mellettfekvő, vízmentes magaslatok által határolt, ekképp magában egy egészet képegő ártér vagy valamely sziget birtokosai vannak jogosítva ármentesitö társulat megalakítására” — mondja ki a törvénycikk. A közhatalmi intézkedések sorát erősítette az 1871. évi XL. t. ez., mely a gátrendőrségről intézkedik. Kimondja a gátak, gátrendszerek, vízlecsapoló árkok, zsilipek, faültetvények, padkák, szabályozási művek különleges oltalmát. Ezeknek az építményeknek a fenntartása és megvédése „először a\ ármentesitö- és vzfs^abályo^ó társulatot, másodszor a törvényhatóságot és végül a% államot illeti. ” Az előírt tilalmak megszegőivel szemben — sommás eljárás mellett — megfenyíttetés, fogság, szándékosság esetén hat évig terjedő börtönbüntetést szabhattak ki. Újszerű az a rendelkezés (1881. évi XLII. t. ez.), mely az ármentesítéssel érintettek részére ideiglenes adómentességet állapít meg. A törvénycikk személyi hatálya alá tartoznak a tulajdonosok, a társulatok és mindazok, akik védműveket építettek, vagy a vízmentesítésbe befektettek. A vízjogról szóló első alaptörvény, az 1885. évi XXIII. t. ez. II. fejezete (a vízi munkálatokról) tartalmazza a medret, a partot, a töltéseket érintő rendelkezéseket, általános szabályként jelölve meg a partot és a töltéseket érintő rendelkezéseket, kötelezettségeket. A vízi művek tulajdonosai kötelesek — a törvény szerint — kártérítést fizetni, ha a víz folyásában olyan változások következnek be, melyek károsak. Ugyancsak ő felel, ha valamely vízi mű esetében a meghatározott vízszintnél magasabb vagy alacsonyabb szintet tart. * A Corpus Iuris Hungarici magyar törvénytár, a magyar országos törvényeknek (dectera) a gyűjteménye, mely az első „jogszabályoktól” 1945-ig bezáróan tartalmazza törvényeinket.