Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)

Vízfolyások - Zala

Belvízátemelő szivattyútelepek rekonstrukciója az ADUVIZIG-nél Az ADUVÍZIG 2,991 milliárd Ft támogatást nyert ,rA vizek mennyiségi és minőségi védelmének fejlesztése a Duna-völgyben” tárgyú, DAOP 5.2.1 /D-2010-0001 jelű projekt megvalósítására, melynek keretében többek között három belvízátemelő szivattyútelep rekonstrukciója történt meg, illetve egy új völgyzá­rógátas tározó létesült Bácsalmás térségében. A Duna-völgyi-főcsatorna (DVCS) torkolati szivattyútelep az ország legnagyobb belvízrendsze­rének kulcsfontosságú létesítménye, amely magas vízállás esetén biztosítja a 3 209 km2 nagyságú Dél- Duna-völgyi terület belvízmentesítését. A DVCS az 1480 fkm-nél torkollik a Dunába, mértékadó torko­lati gravitációs vízszállítása 16,0 m-Vs, magas dunai vízállás esetén szivattyúsán (összesen 6 db szivattyú­val) 11,0 m-'/s (2x3,5 m’/s + 4x1,0 m-Vs) vízmeny- nyiség juttatható a Dunába. A DVCS torkolati szivattyútelepe Baján A korszerűsítés célja a negyven éves szivattyú- telep technikai berendezéseinek modrnizálása, ez­zel az üzemeltetési feltételek javítása, összességé­ben az üzembiztonság növelése volt. A szivattyú­telep üzemeltetését ellátó személyzet részére a szi­vattyúháztól különálló üzemviteli épület létesült. Az 1969-70-ben épített Kunszentmiklósi szi­vattyútelep a Kígyós-ér mellékág csatornán találha­tó, feladata a Dél-Duna-völgyi belvízrendszer felső 593 km2 nagyságú vízgyűjtőterületének belvízmen­tesítése abban az esetben, ha a Duna-völgyi-főcsa- torna (DVCS) alsó szakasza tovább nem terhelhető. A szivattyútelep belvízvédelmi célja a Duna-völ- gyi-főcsatorna 4,0 m-Vs-mal történő árapasztása, il­letve vízszolgáltatás időszakában a műtárgy alkal­mas a Kiskunsági főcsatornából kb. 2,0 m-Vs öntö­zővíz átvezetésére a DVCS irányába. A Kunszentmiklósi szivattyútelep A rekonstrukció szükségességét az indokolta, hogy megépítése óta a szivattyútelepen jelentősebb felújítás nem történt, csak az üzembiztonságot szol­gáló fenntartási munkák kerültek elvégzésre. A szi­vattyútelep Kunszentmiklós és környéke belvízmen­tesítésének egyik kulcsfontosságú létesítménye. A felújított gépészeti berendezések, a korszerű moni­toring és vezérlő berendezések együttesen nagyobb üzembiztonságot, rugalmasabb vízkormányzást, ezáltal költségtakarékos belvízelvezetést tesznek le­hetővé. A rekonstrukcióval a térség belvízi biztonsá­ga jelentősen növekedett. A Hercegszántói szivattyútelep a 21 km2 nagyságú, Hercegszántó és Dávod települések között elterülő Igali öblözet belvízmentesítésére szolgál. A szivattyútelep és a kezelőépület 1925-26-ban épült, fa- gázhajtású szivattyúval, 0,6 m-Vs teljesítménnyel. Je­lentős felújítás csak 1964-ben volt, amikor az eredeti fagázhajtású szivattyút átalakították villanymotorosra. Az akkor kiépített elektromos rendszer ma már nem üzembiztos, továbbá a szivattyútelep kapacitása több esetben nem volt elegendő az érkező belvizek áteme­lésére, ezért a rekonstrukciója elengedheteden volt. Szemelvények a Corpus Iuris Hungarici* szabályozásának árvízvédelmi rendelkezéseiből (1) Az árvízveszély elleni védekezések és az azok­ra vonatkozó jogi szabályozás — a vizek hasz­nosítására irányuló rendelkezések mellett — ak­kor jelent meg a Corpus Iuris szabályozásában, amikor a IV. Béla alatt letelepedett, főként me­zőgazdaságból élő községeknek védekezniük kellett az árvizek ellen. Az igen jelentős rendelkezésnek minősít­hető 1569. évi XXI. törvénycikk elrendelte, hogy a Csallóközben emeljék meg a gátakat, „mivel a Dunának gyakori és igen nagy kiáradásai köztudomásúak., amelyek ebben és a múlt évben is az egész Csallóköz égetnek kárt okoztak. Jövőre az, ilyen károknak az elhárítása szükséges, bogy a régi gátakat és töltéseket, amelyek a vízkiöntést fel­tartóztatták, de elromlottak; ismét kijavítsák és né­mely helyen megújítsák”. Nem műszaki, hanem más jellegű szabályo­zást tartalmazott Miksa decretuma, amelyben „a közerők, igénybevételéről' rendelkezett; Pozsony és Komárom vármegyék jobbágyai tizenkét na­pi munkának a felét a töltések kiigazítására vol­tak kötelesek fordítani. Mátyás 1613-ban elrendelte a Tisza és más folyók kiöntése elleni védekezést, töltések építé­sét írva elő. A decretum így szól: ,y\ Tisza kiön­tözéseivel szemben a töltések, emelésére azok a várme­gyék, amelyekben ez a folyó kiáradni szokott, a saját ja­vak. megmaradása érdekében egymás között határozza­nak” (A decretumból egyértelmű, hogy’ az árvi­zek elleni védelem nem az állam, hanem az ab­ban közvetlenül érdekeltek feladata volt ezekben az évszázadokban.) Mária Terézia volt az, aki 1751-ben - víz­hasznosítási célokból — elrendelte a káros mal­mok megszüntetését, árvízvédelmi okokra hi­vatkozva; „mivel a vízgyorsabb lefolyása akadályoz; tatva van általuk.', emellett a malmok a mellet­tük lévő területeket is elposványosítják, mo- csarasítják. * A Corpus Iuris Hungarici magyar törvénytár, a ma­gyar országos törvényeknek (dectera) a gyűjteménye, mely az első „jogszabályoktól" 1945-ig bezáróan tartal­mazza törvényeinket.

Next

/
Thumbnails
Contents