Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)

Települések - Dunapataj

Dunapataj A nagyközség a Duna bal partján, a folyó kiáradá­sától védett, bár lapályos helyen fekszik. A régésze­ti adatok szerint valaha egy bronzkori település le­hetett a helyén. Oklevelek először 1396-ban emlí­tették a falu nevét (Pathay). Fejlődése a 14. század­ban vett lendületet, 1409 és 1872 között mezővá­rosi joggal rendelkezett. A török hódoltságot vi­szonylag jól átvészelte, nem pusztult el, lakossága a török világ elmúltával betelepülőkkel gyarapodott. A 19. században jelentős kereskedelem folyt a településen, évente 3 országos vásárt tartottak, il­letve több szárazmalom dolgozta fel a helyiek által megtermelt gabonát. Terményei a gabonaféléken túl hagyma és zöldségek voltak, szőlő- és gyü­mölcstermesztés is folyt errefelé, de jelentős volt az állattenyésztés is, főleg a marhatartás. A térség árvízvédelmi rendszere 1948-ig az 1881-ben megalakult Dömsöd-Pataji Dunavédgát Társulat kötelékébe tartozott. A társulat a dunai töl­téseket az 1887-89. években építette ki. A területen jelentősebb belvízrendezésekre nem volt szükség, mert az ártér erein a belvizek is le tudtak folyni. A gátak mögött keletkező nagyobb vízelöntések pe­dig lehúzódtak a mélyebben fekvő sárközi ártérbe. Dunapataj és térsége az ADUVÍZIG működési te­rületéhez tartozik. Lakosainak száma 3200 fő. A település természeti értékekben igen gaz­dag. Ide tartozik az 1976 óta védett, s közkedvelt fürdő- és üdülőhely, az Alföld legszebb gyógyha­tású tava, a Duna egykori holtágának maradványa, a Szelidi-tó, valamint a Duna erre található más holtágai és szigetei. A Dunapataj közigazgatási te­rületéhez tartozó Miklapuszta hazánk legnagyobb összefüggő, meszes-szódás szikes pusztája. Ami­kor a területet víz borítja, megjelennek a vízimada­rak, és nyomukban a ragadozók. Építészeti emlé­kei közé tartozik a gótikus református templom, valamint a katolikusok barokk temploma. Adony — önkormányzati védekezés Az árvédelmi töltés mentett oldalán lévő belterületi ingat­lanoknál a talajvízkutak ellenőrzését, szükség szerinti ma­gasítását kellett elvégezni. A munkákhoz a KDTVIZ1G 3000 db homokzsákot adott át az önkormányzatnak, mű­szaki irányítót biztosított és az előrejelzett tetőző vízszin­teket bemérte. Adony Az egykori Vetus Salina nevű római katonai tábor közelében alakult ki az évszázadok során. Első al­kalommal 1332-ben, mint királyi birtokot, Ódon néven említi egy oklevél. 1424-ben mezővárosi rangra emelkedett. II. Lajos király — Mohácsra me­net — innen küldte utolsó kétségbeesett segélykiál­tását az ország nemességének. A török kiűzése után a számban megfogyatko­zott magyar lakosság mellett megjelentek a német és rác (szerb) telepesek is. Idővel a német nemzeti­ség lett a meghatározó a településen, egészen a 19. század közepéig. 1882 és 1902 között Duna-Adony, németül Adam névvel szerepelt a térképeken. A század utolsó évtizedeiben végbement asszimiláci­ót követően meg is szűnt a német nyelvű iskolai oktatás. A századok során a községben és környé­kén a helyi gazdasági kultúra járulékos elemeiként jelentek meg a szőlőműveléssel, borászattal, halá­szattal, vízi molnárkodással, és számos más „ipar­ral” kapcsolatos szokások, hagyományok. A kiegyezés utáni évtizedekben lakossága meg­közelítette a 4.500 főt, s a gazdasági statisztikák sze­rint jó mezőgazdasági adottságokkal, folyami kikö­tővel rendelkező járási székhelynek számított. A Duna áradásai gyakorta okoztak gondot és károkat az itt lakóknak (1775, 1781, 1789, 1803, 1810, 1836), de a vízmosások kártételeivel is gyak­ran szembe kellett nézniük. A település határa az Ercsi-Iváncsai Ármentesítő és Belvízlevezető Tár­sulat érdekeltségi területéhez tartozott. Az itteni Duna szakasz 19. századi árvédelmi szabályozása két lépésben történt. Először 1884—85-ben, majd több mint egy évtized múlva, az elvégzett mellék­ág-elzárás és a bal parti párhuzammű építés vi­szonylagos eredménytelenségét tapasztalva — 1897—98-ban. Ekkor a párhuzamművekhez ke­resztgátakat építettek, a meder zátonyos részeit ki­kotorták. Az 1954. évi dunai árvíz különösen pró­bára tette az itteni védműveket. Az Adony-szal- macsárdai zsilipnél — a nem megfelelő alapozás következtében áttörő vizek miatt — szorítógát épí­tését rendelte el a védelemvezetés. Az 1965. évi ár­víz nem fenyegette különösebben a 32 km hosszú Ercsi—Adony közötti védelmi vonalat. Napjainkban lakosainak száma 3700. Adony és környéke a KDTVIZ1G működési területéhez tartozik. Az adonyi római tábor emlékdarabjai Az idelátogatók gyönyörködhetnek a Kastély­park, a Szőlőhegy, a halastavak és a Duna, illetve a Nagysziget természeti szépségeiben; a Szt. Orbán- kápolnában és szoborban. Nevezetes látnivaló a ví- zenjárók és vízimolnárok védőszentje tiszteletére a barokk kor végén felállított Nép. Szt. János szobor és a betelepülő németek által épített barokk templom. Árvízi hossz-szelvény Árvízszintek ábrázolása a vízfolyás hosszát mutató (folyókilométer) értékek függvényében. Az ábrázolt vízszintek — egyebek mellett — egy árvíz adott idő­pontjának, árvízi tetőzéseinek, az addigi legmaga­sabb vízállásoknak vagy azonos előfordulási valószí­nűségű vízállásoknak értékeit szemléltethetik. Napfelkelte Győrújfaluban

Next

/
Thumbnails
Contents