Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Tass
Kisapostag A Mezőföldön, a Duna jobb partján található település határában kora bronzkori sírleleteket találtak, ezért a hasonló leletegyütteseket kisapostagi kultúraként nevezik, jóllehet azóta kiderült, hogy ezek a lelőhelyek a kultúra teljes elterjedési területének a keleti peremén helyezkednek el. A római kor is hagyott itt régészeti emlékeket: őrtorony, valamint katonai tábor maradványait. Első írásos említése 1469-ből származik [Apóstan), mely azonban inkább a Duna túlsó partján lévő Apostag településre utal. A török hódoltság ideje alatt a település, a többi Duna menti helységgel együtt elpusztult, mivel a hadak vonulásának útjában feküdt. A következő említést egy 1701-ben íródott birtokjogi iratban olvashatjuk, a település neve ekkor Baracs-ként szerepel. A falu a 19. században kezdett újra benépesülni, elsősorban a szomszédos Baracs, valamint a túlparti Dunaegyháza és Apostag lakosaival. Közigazgatásilag a település Dunaegyházához tartozott, a harmadik katonai felmérés térképén (1882) már Kisapostag néven szerepel. 1891-től kezdve túlnyomórészt a mezőgazdaságból élő önálló kisközség igazi fejlődése 1947- ben kezdődhetett meg az infrastruktúra kiépítésével, a kultúrház és iskola megalapításával. A település életére (és az egész térség emelkedésére) döntő befolyással volt az a tény, hogy akkori Sztálinvárosban (ma Dunaújváros) felépült a Dunai Vasmű. A gyár munkát biztosított a fiatal környékbeliek számára, így a mezőgazdaságban dolgozók aránya erősen lecsökkent. Az 1400 lakosú község és térsége a KDTVI- ZIG működési területéhez tartozik. Solt A sík területek és alacsony dombok által körülvett település már az őskortól lakott hely volt. Az ásatások során a réz- és bronzkor folyamán itt élt népek kultúrájának emlékeit is megtalálták, csakúgy mint a rómaiak fegyvereit. 1983-ban földmunkák során nagy kiterjedésű avar temető maradványait lelték meg. Árpád fiának, a fejedelmi méltóságot is betöltött J'ö//-nak a nevét őrzi. A Solt településnévvel először egy 1325-ös keltezésű oklevélben találkozunk, 1384-ben már városként (oppidum) említik. Középkori súlyát jelzi, hogy országos vásártartási joga volt. A török hódoltság azonban véget vetett a virágzó mezővárosi életnek. Bár a település nem pusztult el, az összeírásokban már csak falunak nevezik. Jelentőségét azonban viszonylag hamar visszanyerte, mert fontos átkelőhely volt Duna- földvárral szemben, melynek védelmére a Rákóczi-szabadságharc alatt sáncot is emeltek itt a kurucok. Az egykori Solt-szék — amelynek 1950- ig központja volt — a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nevében is élt. A 18. században a dunai búzaszállításoknak egyik fontos állomásává vált. Mezőgazdasági tekintetben itt is hagyományos volt a szőlőtermesztés és erdőgazdálkodás. A dunai átkelést 1930-tól egy acélszerkezetű híd biztosította, amelyet 1944-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantottak. A háború utáni újjáépítést követően 2001-ben a hidat teljesen felújították, ekkor nevezték el a reformkor híres vízmérnökéről, Beszédes Józsefről. A Duna azonban nemcsak jótékony természeti tényezője volt a város fejlődésének, hanem árvizeivel veszélyt is jelentett. Évente több árvíz is akadt, de a legkiszámíthatatlanabb a jégtáblák egymásra torlódása miatt visszaduzzasztott téli árvíz volt. A legsúlyosabbak évszámai: 1838, 1862, 1886. Már Zsigmond király idején foglalkoztak gátak emelésével, de igazából csak az 1876. évi árvizet követően voltak eredményesebbek az ármentesítő munkálatok, amikor a kinevezett kormánybiztos Dömsödtől Ordasig kiépíttette az árvédelmi töltéseket, amelyeket aztán a solti birtokosokat is tömörítő, 1881-ben megalakult Dömsöd-Pataji Dunavédgát Társulat tartott fenn és fejlesztett tovább. A terület biztonsága nem volt maradéktalan, mert 1941-ben a Dunán komolyabb jégtorlódások alakultak ki, amelyek Ercsinél, majd Apostag és Dunaegyháza között öt helyen okoztak töltésszakadást. A kitört víz a bal parton Solt, Kalocsa mellett egész Bajáig végigöntötte a területet. Ugyancsak súlyos volt az árvízi helyzet 1956-ban és 1965-ben. Az árvízvédelmi rendszer a jelenlegi méretre ezt követően épült ki. Solt 1997-től városi rangra emelkedett. Nevezetességei közé tartozik az egykori, 18. század végi dézsmapince, a barokk református templom, a volt Vécsey-kastély és az 1977-ben létesített solti rádióállomás. A közel 7 500 főt számláló város térsége az ADUVÍZIG működési területéhez tartozik. Solt, a volt Vécsey-kastély, ma Városi Könyvtár 65. Solt, 66. Harta, 67. Dunapataj önkormányzati védekezés A Solt—Harta—Dunapataj nyárigát 3 települést érint. A nyárigáton a Dunamenti és a Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat védekezett az érintett önkormányzatokkal és az ADUVIZIG-gel együttműködve, június 3-19. között. Töltésmagasítást végeztek és védekeztek árvízi jelenségek ellen. Felhasznált főbb anyagok: homokzsák: 400 000 db, homok: 4000 m3. 63. Tass — önkormányzati védekezés Egy nyárigát által védett üdülőterületet akartak bevédeni, de a védvonalat a víz meghágta és a területet elöntötte. I'elhasznált főbb anyagok: homokzsák: 107000 db, homok: 1 600 m3.
