Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Szentendre
Budakalász Őskori eredetű település, a péceli kultúra népének legnagyobb kiásott temetkezési helye itt található. Az egyik sírban talált négykerekű agyag kocsimo- dell a legrégebbi (közel 5000 éves) kocsiábrázolás Európában. Budakalász határában római kori őrtornyot is feltártak. Nevének első említése (Kalu% formában) 1332-37-ből származik. A település valószínűleg egykori lakóinak, a mohamedán káli- zoknak nevét őrzi. A török kori utáni legelső ösz- szeíráskor, 1705-ben lakosként mindössze 4 magyar családot sorolnak fel. Nagyobb létszámú szerb csapat csak 1715 után telepedett meg a faluban, őket követték a svábok 1728-ban. (Német lakóinak többségét 1946-48 között kitelepítették Németországba.) Kezdetben a szőlőtermesztés, később - a filoxéra 1882. évi megjelenése után — a fejlődő főváros építkezéseihez kapcsolódó mészkőbányászat vált a lakosság fő megélhetési forrásává. Híressé váló len- és kenderfeldolgozó textilgyára az 1920-as években indult. Napjainkban közvedenül házai mellett terül el az úgynevezett Omszki-tó, amely pihenésre, kikapcsolódásra szolgáló park. A nagyközség központjában emelkedik a Kálvária-domb, amely morfológiája és a hozzá kapcsolódó legendák révén különleges helyet foglal el a település történelmi emlékezetében. E központ a déli Barát-patak és az északi Majdán-patak összefolyásának térsége. A patakok egyeneden vízhozamúak, ennek ellenére az ereded torkolat környékén magas a talajvíz szintje és gyakran van belvízveszély is (a lecsapolási munkák ellenére), mivel a terület tengerszint feletti magassága megegyezik a Dunáéval. A településsel immár teljesen összeér Szentist- vántelep, amely az 1920-as években budapesti tisztviselők lakótelepeként épült. A Duna-parti részen üdülőtelep található, amely ártéri részen, kezdetben engedély nélküli építkezésekből alakult ki. Az 1954. évi árvíz után befejezték a Buda-észa- ki szakaszon a római parti ideiglenes vonal építését, megerősítették a budakalászi Barát-patak melletti jobb parti védvonalat. A tartósságával kimagasló 1965. évi árvíz kivédése komoly gondot okozott a Budakalász—pomázi nyílt ártéren működő védelemvezetésnek. A közel 8000 lakosú Budakalász és környéke a KDWIZIG működési területéhez tartozik. Szentendre A Dunakanyar kapujában fekvő város (és járási székhely) komoly történeti múltra tekinthet vissza. A rómaiak korában Pannónia provincia limes-ének fontos Duna menti állomáshelye volt, de a honfoglalást megelőzően már lakadanná vált. Nevét okleveles forrás először 1146-ban „Sanctus Andreas”- ként említi meg. A település növekvő jelentőségét mutatja, hogy a 12. században már a veszprémi püspökség oklevél-kiállító székhelye. A megtelepedésre csábító természeti viszonyok nem csak a Dunához köthetők — a környékén négy jelentős patak is található, a Dera-, a Bükkös-, Oregvíz (vagy Sztaravoda) és a Pismány-patak. A török korban a város ismét elnéptelenedett, s csak a 17. sz. végén kezdett újra betelepülni a Dunán felhajózó szerb és kisebb számban horvát-dalmát, valamint görög és német családok révén, akik a magyarok mellett maradandó nyomokat hagytak a város képén és egyházi kultúráján. A zajos fővároshoz közel eső, de mégis nyugodt, vegyes nemzetiségű kisvárosi élet a 20. sz. eleje óta vonzotta a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre. Jelentős alkotók, mint pl. Czóbel Béla, Ámos Imre, Vajda Lajos, a Ferenczy-család, Kovács Margit, Barcsay Jenő és mások munkásságának állandó kiállítások, múzeumok állítanak emléket. De itt, a város határában található az 1967-ben alapított Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amely az ország jellegzetes tájainak népi Budakalász községháza építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mutatja be. Szentendréhez az évszázadok során néhány kisebb település csadakozott, ezek ma Szentendre különböző, hagyományos elnevezéssel bíró városrészei, így például ízbég és Derecske. A korábban a szentendrei mezőgazdasági területekhez tartozó részek legnagyobb része már beépített belterület, mint a Pannóniatelep, Püspökmajor, Pismány, Szarvashegy. Az 1970-es évek végének nagyarányú, egylépéses belterületbe csatolása a lakóterületet többszörösére növelte, viszont a Szentendrén hagyományos gyümölcstermesztésnek és kertművelésnek gyakorlatilag véget vetett. A város belsőségeinek árvízi védelmére az 1930-as években 1,5 km hosszú töltés épült, amelyet az 1954-es árvíz után a Bükkös-patak partján 450 m-rel meghosszabbítottak és a magas partba kötöttek be. A több mint 25000 lakosú város és környéke közigazgatásilag a KDWIZIG működési területén fekszik. Vízellátása a DMRV Zrt. Duna Jobbparti Regionális Vízellátó Rendszer 1975-76 között, ill. 1989-ben létesült partiszűrésű termeiő- kutakból álló Déli Vízbázisáról történik, amelynek védőterület-rendszere kiterjed Budakalász és Pomáz közigazgatási területére is. 43. Szentendre — önkormányzati védekezés Szentendre önállóan védekező város. Az OMIT külön összekötőt rendelt a város védelmi bizottsága mellé a védekezések szakmai kérdéseinek koordinálására. A mobil árvízvédelmi fal megvalósítását is tartalmazó projekt az árvízi védekezés idején még nem zárult le, így sajátos eleme volt a védekezésnek, hogy a kivitelező is jelentős részt vállalt a védekezési munkálatokból. A mobil falat elhelyezték és az hibátlanul ellátta feladatát. Ideiglenes védmű épült mintegy 3 km hosszon a Határ-csárda - Barackvirág út, Papsziget - Ady E. u., Bükkös patak — kaszinó, Dera patak- 11. sz. út kereszteződés — Dera patak D-i oldala és a Dera patak — Nádastói csatorna szakaszokon. Felhasznált főbb anyagok: homokzsák: 300000 db, homok: 3100 m-Á
