Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Verőce
Verőce A település és környéke már az őskorban is lakott hely volt, területén őskori és a római kori leletek kerültek elő. A Duna parton még ma is állnak egy római őrtorony és egy hídfő maradványai, Valentianus császár korából. A Dunába torkolló, s Verőce közelében folyó névadó patakot 1200 körül Anonymus említi először Wereucca néven (mai neve Nagy-völgy patak). Az írásbeliség során először 1324-ben bukkan elő a neve (Veneac%é). A váci püspökség birtoka lévén egyházas helynek számított, később a 15. században mezővárosi jogosítványokat is kapott. Felemelkedéséhez nyilván az is hozzájárult, hogy közel esett a királyi székhelyekhez, Esztergomhoz, ill. Visegrádhoz. A török hódoltság idején végig lakott hely maradt, bár lakossága jelentősen gyérült. A hódoltság után a Felvidékről visszatért magyarok, az ide telepített szlávok és németek építették újjá a községet. A kezdeti lendület után a 19. század elejétől Verőce gazdasági lehetőségei csökkentek, Vác egyre jelentősebb lett, a megépülő vasút bekapcsolta környékének kis falvait, így Verőce piaci helyzete romlott. Az 1880-as években lezajlott filoxéra fertőzés, ill. szőlőpusztulás is igen érzékenyen érintette a bortermelő községet. Ekkortájt azonban feltűntek a városi nyaralóvendégek, a zöldség, gyümölcs, tejtermék és baromfi helyben piacot talált, munkaalkalmak nyíltak a nyaralók ellátására. A Dunakanyarban megélénkülő üdülőépítési kedv kielégítésére 1914-ben téglagyárat, 1925-ben pedig cserépüzemet létesítettek. A dunai árvizek gyakorta nehezítették az itt élők dolgát, miután a település, valamint a közút egyes részei az árvíz idején víz alá kerülhetnek, mint ahogy az 1965-ben is megtörtént a főközlekedési út és a Duna közötti területen. A település közigazgatási kalandozásai során 1965-ben Nógrádverőce, majd 1974-ben — Kismarossal egyesítve - Verőcemaros neveket kapta, s csak 1990-ben lett „leánykori” nevén ismét önálló. A több mint 3700 főt számláló kedvelt üdülőhely a KDWIZIG működési területéhez tartozik. Verőce építészeti emlékei közé tartozik az egykori barokk Migazzi-kastély, amely ma szeretetotthon, az ugyancsak barokk katolikus templom és a copf stílusban épült református templom. Gorka Géza keramikusművész egykori villájában a Gorka Múzeum kínál látnivalót. Verőce-fövenyfürdő - egykori képeslap 39. Verőce — önkormányzati védekezés A településen az Árpád út Duna felőli oldalán több ingatlanon, a Dunasoron és a Váci Mihály utcában folyt védekezés. A Gimpli-patak mentén meg kellett erősíteni a töltést, a Morgó-patakon nyúlgátat építettek. A munkát az önkormányzat szervezte, egy-két kirendelt vízügyi műszaki irányító vezetésével június 5-11. között. június 8-án a 12. sz. főúton, Verőce és Kismaros között az útpályát elérte a víz, félpályás útzár mellett a polgárőrök irányították a forgalmat. A DMRV tájékoztatta az önkormányzatot, hogy a Garam utcai átemelő nem tudja átemelni szennyvizet, azért a lakosság részére 15 db mobil WC-t helyeztek el. Felhasznált főbb anyagok: homokzsák: 250000 db, homok: 500 m3. Verőcei látkép Budakalász - az ártérre épült elöntött házak 46. Budakalász — önkormányzati védekezés A Barát-patak Sport utcai hídja alatti bal parti töltésénél mederoldali megtámasztás készült, geotextiliás rézsűborítással, kőbordás megtámasztással. A Duna parton a Gálfi Béla kórháznál 500 m-es szakaszon egy nyúlgát készült. A Barát-patak torkolatánál kb. a 0 +250 szelvénynél, a medret ideiglenesen elzárták. Az elzárásnál 2 db szivattyút telepítettek a város felöli oldalon a vízszint csökkentése céljából. A munkát az önkormányzat szervezte kirendelt víz- ügyi műszaki irányítók vezetésével június 5-12. között. A műszaki irányítók létszáma 4-8 fő volt, de június 6-8. között 13 vízügyi műszaki dolgozott Budakalászon. Felhasznált főbb anyagok: homokzsák. 15000 db, homok: 250 m3, föld (áttöltéshez): 2500 m3. Szentendre - ideiglenes védmű
