Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Nagymaros
Védekezési munkák, jelenségek Bordás megtámasztás Mentett oldali nyomópadka Buzgár Ebben a könyvben valószínűleg részletesen ismertetik és elemzik a védekezést Gvőrújfalu térségében, így nem erről kívánok írni, főleg azért nem, mert én tényleg ott voltam és mindent láttam, így lehet, hogy az én szakmai véleményem nem egyezik mások emlékképeivel... GYŐRÚJFALUI TÖREDÉKEK (1) Folytonosság 2010. június elején a védelmi törzs utolsó délutáni egyeztetését tartja az igazgatói szobában a Szekszárdra való másnap reggeli leköltözés előtt. A védelmi törzs részben új emberekből áll, de a már megszerzett tapasztalatok alapján rutinszerű a megbeszélés. Hírközlés-informatika — rendben, holnapra minden szakaszvédelmi központban működik. Szállás-étkezés — rendben, Zsoltika mindent megszervezett, terepjáró gépkocsik a védelmi szakaszokon - rendben, utazási lista, kirendelések — rendben... és akkor megszólal a mobiltelefonom. Félrevonulva hallgatom az utasítást, a többiek érzik, hogy most valami történni fog. Vége a rövid telefonbeszélgetésnek, én komolyan odafordulok helyettesemhez és gratulálok neki a védelemvezetői kinevezéséhez. Néma csönd és értetlenség fogadja bejelentésemet, várok egy kicsit, majd közlöm, nem leváltottak, hanem csak elvezényeltek. így holnaptól önállóan kell védekeznetek, de a Lotus Notes-on mindent látni fogok. 2010-ben jó két hét volt számomra a Sajó-Hernád védekezés, ezalatt otthon kis csapatom hibátlanul levezényelte a dunai II. fokú árvízvédekezést. 2010 novembere számomra örök emlék marad: Kolontár és a vörösiszap. A tragédia másnapján már együtt álltunk - szinte elsőként — a kiszakadt tározó lábánál Nagy László és Farkas József tanár urakkal, sok helyzetben találkoztam már velük a védekezések során és mindig nagy élmény volt őket hallgatni, és tanulni tőlük. 2013 - ismét dunai védekezés. Munkatársaim már előre tréfálkoztak, amikor eldöntöttük a védelmi törzs Szekszárdra költözésének napját. Minden rutinszerűen, begyakorlottan ment, és reggel már indult is a csapat. Délre olajozottan működött a rendszer, a törzs megkezdte 24 órás folyamatos „üzemét”. Ebéd után voltunk, amikor ismét megszólalt a telefonom és az ismert számon újabb utasítás érkezett a központi védelemvezetőtől. A rövid hívás végeztével munkatársaim kérdőn néztek rám, sejtették, megint történni fog valami. Ismét eljátszottam a gratulációt helyettesemmel, és két rutinos védekezővel elindultam Győrújfalura. A védekezés harmadik napján a legkritikusabb szakaszokat már megerősítették, amikor megjelent Nagy László barátom. Gyorsan bejártuk a szakaszt, szinte meg sem kellett szólalnom, hiszen mindent látott és tudott, hogy mit miért csináltunk, így csendben leültünk a gát tövébe. Aztán beszélgetni kezdtünk az elmúlt évtizedek árvizeiről, ahol szinte kivétel nélkül összetalálkoztunk egymással. Felidéztük a szakma nagy „öregjeit”, akikkel együtt voltunk ilyenkor, Váradi József, Farkas József, Vaszilievits Sömjén György, Szilárd György, Zorkóczy Zoli bácsi ..... Aztán Laci váratlanul megjegyezte: Mi lyen érdekes, hogy mi mindig ilyen helyeken futunk össze, de régen, ilyen alkalmakkor az „öregek” mindig ott álltak mellettünk, vagy előttünk, most meg csak mi ketten vagyunk itt. Lehet, hogy mi is öregek lettünk...... Működési területünkön a 2013-as dunai árvízvédekezés is hiba nélkül lezajlott, de a 2010-ben még friss védelmi törzs tagjai mára már rutinos védekezők lettek. Csonki István A gát tömörsége ,A jó gátépítésnél különösen arra kell törekednünk, hogy agát teste lehető legvékonyabb rétegekben és a lehető legtömörebben épüljön... ...Talicska-munkánál ugyanis, a legszigorúbb felügyelet mellett is, csak 10-15 cm vastagságban tömörül meg kellőleg a talicskával kereszjül-kasul lejárt földréteg, a rétegnek ezen fölüli vastagsága pedig nem nyomul össze elegendőleg. Azért helyesebb volt a Tisza-szabályozás kezdetén követett az a sgokás, hogy csak. 24 cm vastagságú rétegek voltak megengedve; és külön gyerekek voltak a czflbólfölállítva, hogy a talicskából kiborított földet kapáikkal azonnal széthúznák, és a talicska útjait egyengessék, nehogy 24 cm-nél vastagabb rétegek, támadjanak... ...Általában véve, nem lehet eléggé hangsúlyozni annak, szükségét, hogy a gát építését a lehető legsza- bályszerübben hajtsuk végre, és hogy e tekintetben nem kell semmi költségtől visszariadni, mert a hibás gátmunkát az árvizek mindenesetre meglelik, és az építés közben elkövetett mulasztásokat az árvizek, idejében kell majdan múlhatatlanul helyre hozni, a mikor pedig az sokkal nehezebben megy, és sokkal több költségbe kerül. ” (Péch József: Gátvédelem, 1892)
