Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)

Települések - Visegrád

Kvassay Jenő: Gondolatok a jeges árvizek elleni védekezésről (részlet, 1907.) ,Az árvizeket nem mindenkor a medrükben rend­kívüli tömegüknél fogva megduzgadt, feláradt vizek okoznák; árvizek alacsony vízállásoknál is keletkez­hetnek, ha a folyó medrében jégtorlódások állanak elő, melyek annak lefolyásé szelvényét szűkítik vagy teljesen meg is szüntethetik, úgy, hogy a felülről jövő víz csak a jég hátán találhat lefolyást. A jégtorlódá­sok első sorban csekély medrü, zátonyokkal, szigetek­kel bővelkedő folyókon és patakokon állanak elő. A Duna völgyében jégtorlódásos folyók a Kába és Vág, de első sorban magának a Dunának Pozsonytól a Dráváig terjedő szakasza; melyen a jég­zajlás rendszerint előbb indul meg felül, mint alul; úgy, hogy a felső részen már erősen Zfokk a jég, mi­kor az alsón még terhes szekerekkel közlekednek a vastag jégpáncélon. A Duna úgyszólván lépésről lé­pésre kénytelen a jégpáncélt maga előtt felszaggatni, hogy a szabad lefolyást előállítsa. E veszélyes állapot ama meteorológiai tüneményen alapszik, hogy a telet rendszerint a nyugati légáram­latok, azú. n. „Föhn” töri meg az Alpok vidékén, és onnét terjednek a meleg szelek fokozatosan keletfelé... ...Az összes eddigelé ismert, különböző álla­mokban, nevezetesen Franczja- és Németországban végzett sikeres jégrobbantási kísérletekből ugyanis az tűnik ki, hogy eredmény e munkálattól csak ott és annyiban várható, amennyiben a felrobbantott és szabaddá tett jégtáblákat a víz elúsztathatja, vagyis a robbantás helye alatt sík víztükör van, mert ellen­kező esetben a felrobbantott, illetőleg helyükből ki­mozdítottjégtáblák ismét összefagynak. Hazánkban nagyobbszabású jégrobbantási kísér­let 1902. év deczember havában Btya fölött a koppányi átvágás torkában lett sikeresen végrehajtva, az e célból a fóldmívelésügyi miniszternek 1900. évi 52.753. sz- alatti rendeletével szervezett jégrobbantó bizottság veze­tése mellett; ehelyütt is azonban a torlódás alatt hosg; szpbb szakaszán a Dunának sík víztükör volt. ” A jégrobbantások magas költségei és a jégeltávolításra rendelkezésre álló idő rövidsé­ge gyorsabb és olcsóbb módra, a jégtörő ha­jók alkalmazására vezettek, melyek a hozzájuk fűzött várakozásoknak teljesen meg is feleltek ott mindenütt, hol kellő mélységű vízfolyás­okban kellett e munkálatokat végezni. NEVEZETES ÁRVIZEINK 1984/85 telén szélsőségesen hideg időjárás volt a Tisza vízgyűjtő területén, a Felső-Tiszán és mellékfolyóin 30-40 cm vastag jégpáncél alakult ki. A vízgyűjtő fagyott felszínén a hóban tárolt vízkészlet több mint 50%-kal haladta meg a sokévi ádagot. 1985 január végén egy meleg lég­köri betöréssel párosulva jelentős esők hullottak a Felső-Tisza vízgyűjtőjére, amelyek néhány óra leforgása alatt rendkívül heves árhullámot vál­tottak ki. A gyors áradás következtében a jégta­karó felszakadása a folyón felülről lefelé haladva következett be, egészen Dombrádig. A hidroló­giai feljegyzések szerint példádan méretű jeges árviz alakult ki a Tiszán. A folyó felső szakaszán teljes szélességben megindult zajlás rendkívül intenzív volt, több különböző nagyságú és élettartamú jégtorlasz alakult ki. A folyó vízutánpódásának lecsökke- nésével a levonuló, meg-megcsúszó jégből ja­nuár 28-ára két, 14, illetve 9 km hosszú jégtor­lasz alakult ki Dombrád és Tuzsér térségében. A jégtorlaszok vastagsága ádagosan 1—3 m, helyenként 4—6 m volt; a torlaszokban lévő jég mennyiségét 3-4 millió m3-re becsülték. Februárban ismét erős lehűlés következett be és a Felső-Tisza valamint mellékfolyói - ugyancsak eddig példádan módon — másodszor is beálltak, a jég vastagsága helyenként ismét el­érte a 40 cm-t. A folyamatos jégtörés, jégrob­bantás ellenére a torlaszok tekintetében nem sok változott, így kedveződen árvízi hidrológiai helyzet alakult ki. Ugyanis egy hóolvadással pá­rosuló, viszonylag nem nagy (20-40 mm-es te­rületi ádagú) eső a Záhony alatti Tisza-szaka- szon veszélyes helyzetet idézhetett volna elő. Március elején azonban az időjárás igen kedvezően alakult, csapadékmentes felmelege­dés kezdődött, lassú hóolvadásos árhullám ala­kult ki, amely a jégtorlaszokat is meggyengítet­te és így a jégtörés, jégrobbantások hatására a jég megállását követő 47. napon, március 15-én a torlaszok megindultak. Március 18-ára a Felső-Tisza és mellékfolyói jégmentessé váltak. Jégtörő hajók, helikopteres megfigyelés 1985-ben a Felső Tiszán Ásványráró — Kofranek-emlékmű Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek ele­jén végrehajtott nagyszabású közép- és kisvíz- szabályozási munkálatok, valamint az azóta is tartó folyamszabályozási tevékenység ember­áldozatokat is követelt. 1933. január 13-án Kofranek Vendel 58 éves mérnök szolgálatteljesítés közben el­hunyt. A halálának helyén felállított — a folyó­szabályozás áldozatainak szentelt — emlékmű négy márványtáblája ma már 33 nevet tartal­maz. Az első nyilvántartott áldozat 1886-ban, az utolsó 2004-ben vesztette életét. 172

Next

/
Thumbnails
Contents