Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Győrújfalu
26. Dömös - önkormányzati védekezés A Kossuth utca és a Malom-patak közti Duna parti terület bevédése A Dunával párhuzamos szakaszon mintegy 170 m hosszban földdepóniát építettek, amely a legmélyebb pontján 1,7 m magas volt. A depónia víz felőli oldalát lefóliázták és homokzsákokkal rögzítették. A földdepóniát az épületek közti szakaszokon homokzsákból készült ideiglenes védvonal váltotta fel 70 m hosszban, 3 sor magasan rakva és a vízoldalon lefóliázva. Magánházak egyedi bevédése hat helyen Hat ingadanon az ottani lakóépületek közelebb helyezkedtek el az áradó víz széléhez, mint a többi, ezért ezek egyedi bevédését a házak között kialakított ideiglenes védvonalakkal oldották meg. Az egyes bevédések ádagos hossza 20 m volt, homokzsákból 6 sor magasan és 2 sor szélesen rakták, majd a víz felőli oldalán lefóliázták. A védekezési munkák június 4-14. között folytak. Az állami segítségnyújtás keretében Süttő, Lábatlan, Nyergesújfalu és Dömös településekre 1 fő közös műszaki nappali irányító működött, 2 fő fizikai nappalos és 1 fő fizikai éjszakás irányító közreműködésével. Felhasznált főbb anyagok: homokzsák: 21000 db, homok: 240 m3, föld: 200 m3, fólia: 5 tekercs. A Duna-menti Regionális Vízművek (DMRV Zrt.) árvízvédelmi intézkedései A DMRV Zrt. szolgáltatási területén az árhullám, illetve az árvízi védekezés 21 települést érintett, összesen mintegy 160 ezer ember ivóvízellátást veszélyeztetve. A fontosabb védekezési munkák: • A ví%bá%isok, gépházak védelme. Az egyik legnagyobb kihívás a Duna-parti víztermelő kutak védelme volt. Egyes kutakat az elöntés veszélye miatt le kellett állítani, vagy áramellátásukat szüneteltetni. Jelentős feladat volt a Nagymaros-Visegrád közötti, Duna alatti közműalagút védése. Összesen 12000 homokzsákot használtak fel. • A megfelelővízminőségfolyamatos biztosítása — rendszeres ellenőrzés napi kétszeri vízmintavétellel. • A regionális és települési szennyvízelvezető rendszerek védelme és üzemben tartása. Az átemelőket elöntés és áramkimaradás fenyegette, de a legnagyobb problémát a rendszerbe jutó rendkívül nagy mennyiségű Duna-víz jelentette. A szennyvíztelepekre a szokásos szennyvízmennyiség ötszöröse érkezett. A DMRV Zrt. eredményesen védekezett. Június 17- én a vízminőségi korlátozásokat feloldották. A Duna projekt jellemzői a Mosoni-Duna bal parti szakaszon A Duna Projekt 11 eleméből 4 érinti az ÉDUVIZIG működési területét. Az EDU-3 projektelem a Szigetközben, Vének-Dunaszentpál térségében, a 01.05 árvízvédelmi szakaszon, a Mosoni-Duna bal part 0+000—30+253 tkm között (30,253 km hosszon) valósul meg, az árvízvédelmi szakasz egy részének fejlesztését irányozza elő. Az altalaj-állékonysági hiányok javítására szivárgókat építenek. Emellett a töltéstest mintegy 15 töltéskilométer hosszúságú szakaszán felszámolják az állékonysági és keresztmetszeti hiányosságokat. A területen négy árvízvédelmi műtárgy átalakítása és felújítása is megvalósul: a Dunaszegi zsilipnél átépítik a műtárgy betonszerkezetét, valamint beépítenek egy vízszintsza- bályozó zsiliptáblát; a Zámolyi zsilipet felújítják, valamint egy vízszintszabályozóval bővítik. A Mártonházi szivattyúállást újjáépítik, az Újfalui szivattyúállásnál mobil szivattyúzási lehetőséget alakítanak ki. A Mosoni-Duna bal part 15+550 - 20+195 tkm között (4,645 km hosszon) töltésfejlesztést irányoztak elő. 2013. május végén a töltésszakasz állapota a következő volt: • A töltésszakaszt a teljes 4,645 km-es hosszon teljes szelvényben lehumuszolták, a töltésnek biológiai védelme nem volt. • A töltéssel párhuzamosan mindkét oldalon humusz depónia volt. • Kétszer 150 m-es szakaszon szerkezetes töltésépítés folyt, a kivitelező a töltés- fejlesztés egyéb munkáit is végezte. • A lehumuszolt töltésszakasz biológiai védelmének hiányában az ÉDUVIZIG előírta a kivitelező részére a vízoldali töltésrézsű fóliával való bevédését. Győrújfalu A Mosoni-Duna menti település neve először egy 1341. évi oklevélben fordult elő Wyfolu formában. A török háborúk idején a falu elpusztult, s birtokosai 1609-ben telepítették újra. Am a török martalócok miatt a Szigetközben lakók nem élhettek biztonságban, s emellett állandóan figyelni kellett a Dunát. A gyakori áradások miatt a határnak csak kis részét tudta a lakosság művelni, igaz, a jó minőségű földek kárpótolták a földműveseket. Az elkövetkező évszázadokban a falu módosnak számított, a 20. sz. elején elsősorban káposztatermeléséről és -feldolgozásáról volt a térségben közismert. A településnek a dunai árvizek elleni védelmét az 1892-ben alapított Szigetközi Ármentesítő Társulat töltésrendszere biztosította, amelyet a Felső- Duna szabályozását követően építettek ki. A szabályozással ugyanis a Mosoni Duna-ágba bejutó árvíz mennyisége csökkent, így lehetővé vált, hogy az ármentesítést kizárólag a Nagy-Duna ellen emelt töltésekkel oldják meg. Mindez azonban nem mindig segített: ahogy 1954-ben az egész Szigetköz területén, úgy Győrúj faluban is komoly árvízi károk keletkeztek, s a lakosságot ki kellett telepíteni. A térség természetvédelmi területekben gazdag, a községhez tartozik a Remencei Duna-ág, a Szil-ága, a zámolyi Tölös-erdő és a lajmai-nádas. A közel 1500 fős település térsége az ÉDU- VIZIG működési területéhez tartozik.
