Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)

Szakkifejezések - Vízsebesség-mérés

Vízhozammérés ADCP-vel Az utóbbi években az eseti és a folyamatos vízho­zammérésben megjelentek a Doppler-elven működő ultrahangos vízsebességmérő műszerek. A vízho­zammérésben ezek a műszerek forradalmi áttörést je­lentenek, mert a mérés időszükségletét egy nagyság­renddel csökkentik, pontosságát, megismételhetősé­gét nagymértékben megnövelik. így egy vízrajzi mé­rőcsoport termelékenysége jelentősen megnő, azaz a hagyományos forgószárnyas vízsebességmérő mű­szerrel végzett mérés ideje alatt több szelvényben is képesek mérni. Az ADCP (Acoustic Doppler Cuurent Profiler — Doppler-elvű akusztikus sebesség profilírozó műszer) működési elve a fizikából ismert Doppler jelenségen alapszik: a megfigyelőhöz képest mozgó tárgyról származó, vagy onnan visszaverődő hul­lám frekvenciája megváltozik a mozgási sebesség­gel arányos módon. így a vízbe merített adó-vevő fejjel kibocsátott hangimpulzus egy része visszave­rődik a vízben lévő lebegő részecskékről (lebegte­tett hordalékszemcse, légbuborék stb., amelyről fel­tételezzük, hogy a vízzel együtt mozog). A vevő fej­jel észlelve a visszaverődött impulzusokat, megha­tározható a részecske mozgási sebessége az észlelő­höz képest. Ahhoz, hogy a sebesség térbeli iránya is meghatározható legyen, legalább 3 mérősugár szükséges. Rendszerint 4 mérősugarat alkalmaznak (térbeli 20 fokos szögben elrendezve), így a mérés ellenőrzésére is mód nyílik. A kibocsátott hangimpulzus vízbeli terjedési sebessége ismert (a vízhőmérséklet, a sótartalom és a hordaléktöménység függvénye), így a visszave­rődő jel idő szerinti felbontásával a mélység cellák­ra bontható. Minden egyes cellában lévő részecs­kékről visszaverődő jelcsomagban a Doppler-hatás érvényesül, így a cella középsebessége meghatá­rozható. A cellának a mélysége a beérkezés idejé­ből számítható. Teledyne RDI RioGrande ADCP műszer vízből kiemelve A mérőfej bemerülése és az egyéb zavaró hatá­sok miatt a felszín közeli és a fenék feletti sáv sebes­sége azonban nem mérhető. Ugyancsak nem mérhe­tő a part közeli rész, így ezek sebességadatait interpo­lációval határozza meg a működtető program. A mérés végrehajtása során a mérőcsónakkal ke­resztezik a vízfolyást („átmenet”), miközben másod­percenként több „pingelés” történik. Minden egyes pingelés során mérik a cellák vízsebességnek nagyságát és irányát. A mérőcsónak helyzetét a kiindulási ponttól a fenékről visszaverődő jel Doppler-hatásából számí­tott sebesség nagyságából, a több mérősugár adatából a műszerben lévő elektronikus iránytű segítségével szá­mítják. A vízmélységet a négy mérősugár segítségével mért mélység ádaga adja, vagy az újabb műszerekben külön függőleges mérősugárral mérik. A vízhozam ér­tékét a függély-középsebesség és a szomszédos pinge- lések közötti távolság, valamint a mélység szorzatának halmaza adja, amely számítás során a működtető prog­ram egy virtuális keresztszelvényre merőleges sebesség és a szelvénnyel párhuzamos nedvesített terület adato­kat számol. Mozgó mederfenék esetén a mérőcsónak követését GPS segítségével határozzák meg. Az ADCP-elven működő vízhozammérés elvi vázlata Az ADUVÍZIG vízrajzi mérőhajója a Dunán, Szentendrénél, 2013. június 13.

Next

/
Thumbnails
Contents