Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. május
Május 16. Május 16., vasárnap A meteorológiai előrejelzéseknek megfelelően, az elmúlt nap erős — jelentős csapadékot hozó — ciklon vonult át Magyarországon. A főleg Dunántúlon és az Északi-középhegységben hullott eső mennyisége területi ádagban 20-50 mm között változott; egyes helyeken elérte az 50-60 mm-t, Ómassán 86 mm-t mérték. 6:00 A Tárnán Tarnaméránál a vízállás 265 cm (I. fok 250 cm). I. fokú készültség van érvényben, III. fok közeli vízállás kialakulása várható. 6:00 A Sajón kialakult és várható árvízvédelmi helyzetre tekintettel az ÉKÖVIZIG védelem- vezetője elrendelte a Védelmi Osztag verőgépes csoportjának, szállítható szivattyús csoportjának, munkahelyi víziszállító csoportjának és tér— és vonalvilágítási csoportjának — nehéz felszerelés nélküli — felállítását. 9:00 Az OMIT összevont ülést tartott az OKF vezetőségével, értékelte a kialakult árvízvédelmi helyzetet és a szükséges intézkedéseket. Döntés született arról, hogy a csapadéktevékenység előrejelezhetőségének bizonytalansága miatt folyamatosan értékelik a helyzetet és annak függvényében döntenek a szükséges, esedege- sen kormányzati intézkedésekről. 10:00 A Bodrogon Felsőbereckinél a vízállás 473 cm (LNV 795), az áradás az elkövetkező napokban tovább folytatódik. A lassú vízjárású Bodrogon szokadanul intenzív áradás lehetséges. Az árhullám levonulását a szlovákiai tározók működtetése jelentősen befolyásolhatja. 10:00 A Sajón Sajópüspökinél a vízállás 318 cm (LNV: 400 cm). A továbbra is áradó jellegű vízállásra tekintettel a III. fokú készültség van érvényben a folyó teljes hosszán és LNV közeli vízállások kialakulása várható. Vízrajzi felvételek a Sajón - 1910-1913 A Sajó alsó szakasza csatornázási terveinek elkészítéséhez részletes vízrajzi felvételekre volt szükség. A Kvassay Jenő vezette Országos Vízépítési Igazgatóság (OVI) 1910 októberének végén a szükséges felvételek végrehajtására a Kulpa-szabályozás mellől öt mérnököt (köztük Dieter [későbbi nevén Ditróy] Jánost, aki a mérések lefolyásáról részletes beszámolót készített) és egy vízmestert rendelt ki, kikhez az OVI vízrajzi osztályából még két mérnök csadakozott. A késő őszi időpont miatt — tekintettel a közelgő télre - a felvételeket nem a folyón felülről lefelé, hanem a torkolattól felfelé kezdték meg. A folyó keresztszelvényeit többnyire 100 méterenként vették fel úgy, hogy a szelvény mindkét oldali végpontjait a part élétől mintegy 50 m-rel túlnyújtva rögzítették. Hosszabb egyenes szakaszokon a szelvénytávolság 150-200 m is volt, de ahol arra szükség mutatkozott, ott viszont sűrűbben szelvé- nyeztek. Indokolta ezt az is, hogy a folyó csatornázása várhatóan magasabb vízszinteket eredményez és a parti védőgátak méretezésénél minderre figyelemmel kellett lenni. A felvételek alaptérképéül a rendelkezésükre bocsájtott kataszteri térképek szolgáltak. Itt az okozott gondot, hogy az Ónodtól Miskolcig terjedő szakasz kataszteri térképei 20 évvel korábban készültek, s azóta a Sajó medre jócskán elvándorolt. Nem tudtak mást tenni, mint tahiméteres mérésekkel egy új folyótérképet szerkeszteni. A helyszíni munka során 59 km hosszú Sajó-, 3 km hosszú Hernád- és mintegy fél km hosszú Tisza-szakaszt vettek fel. Ezzel együtt a Sajón 540, a Hernádon 30, a Tiszán pedig 8, összesen 578 keresztszelvény adatait mérték fel. A vízrajzi osztály mérnökei ezalatt — a Sajó mindkét partján haladva — a szabatos szintezéssel Szederkénytől a miskolci vasútállomásig jutottak el. A munka során a Sajó menti községek templomainak falában helyezték el a vas fixpontokat. A felvételeket 1910. december elején fejezték be. Ezt követte a „rajzasztali” munka, amelynek során megszerkesztették a térképeket és a mért adatokból elkészítették a hossz- és keresztszelvényeket. A munkával a következő év május elsejére lettek készen, amikor az OVI a tervek elkészítésével a nagybecskereki Bégahajózási m. kir. kirendeltség főnökét bízta meg. Az általános tervek pontosítása érdekében 1911 július-augusztusában két mérnök még további helyszíni méréseket végzett, többek között próbafúrásokat és talajkutatásokat is folytattak. A részletes tervek elkészítésére és a munkálatok végrehajtására 1912. január l-jével létrehozták a Sajó csatornázási m. kir. kirendeltséget, amelynek segítségére volt a Kulpa folyó szabályozási m. kir. kirendeltség személyzete is. Minden árvíz nehézséget okoz a folyó partjain élő lakosságnak, de az 1913. évi Sajó árvíz ezúttal kapóra jött a mérnököknek, mert meg tudták mérni a Bánréve és a Sajó torkolat közötti mederszakasz árvízi emésztését... Végül a kiviteli terv 1913. december végére elkészült. Hogy aztán a kormányzat asztalára lerakott tervekből végül semmi nem valósult meg, már nem a mérnökök szaktudásán és szorgalmán múlott... Ditróy (Dieter) János (1879—1961) Sopronban született, iskoláinak elvégzése után a budapesti műegyetemre iratkozott be. Tanulmányainak befejeztével előbb a vasútépítési tanszéken gyakor- nokoskodott, míg az 1904/05 tanév kezdetén a gra- fosztatikai tanszékre, Kherndl Antal professzor tanársegédévé nevezték ki. 1910-ben a vízügyi szolgálat kötelékébe lépett, ahol a Kulpa-szabályozó kirendeltséghez osztották be. Rövidesen a Sajó-csatorná- zás geodéziai előmunkálatainál találjuk, majd magának a viziútnak a tervezésében is részt vett, mint a neves mérnök, Maurer Gyula legfőbb munkatársa. A világháború kitörése hadba szólítja, ahonnan csak 1918 őszén került haza.
