Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2009. december
2009. december 19-25. December 19., szombat A Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KÖTIKÖVIZIG) 2010. február 23-ig I. fokú jeges árvíz elleni készültséget rendelt el és tartott fenn a Kiskörei Vízlépcső védelme, valamint a jégtörőhajók melegen tartása érdekében. December 23., szerda A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (FETIKÖVIZIG) belvíz- védelmi készültséget rendelt el belvízvédelmi szakaszaira, amelyet másfél éven keresztül, 2011. június 22-ig folyamatosan fenntartott. A Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KÖRKÖVIZIG) belvízvédelmi készültséget rendelt el belvízvédelmi szakaszaira, amelyet 2010. január 29-ig fenntartott. A Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (NYUDUKÖVIZIG) a Kis- Balaton Belvízvédelmi Rendszer négy védelmi szakaszán rendelt el I. és II. fokú belvízvédelmi készültséget és tartott fenn 2010. január 5-ig. December 23-25., szerda-péntek A bekövetkezett melegedés és eső hatására áradások indultak el az észak-magyarországi folyókon. A legveszélyesebb helyzet mintegy 12 óra alatt a Sajón és a Tárnán alakult ki. December 25., péntek A külföldi vízgyűjtők közül először a Sajó vízrendszerét érintette a csapadék. A határszelvényben Sajópüspökinél mérsékelt ütemű áradást követően, a december 25-én hajnalban hullott eső hatására gyors vízszintemelkedés kezdődött. További árhullámok indultak el az Ipolyon, a Bodrogon, és a Felső-Tiszán. Jégtörő hajó A befagyott folyók és tavak jegének, jégtorlaszának megbontására szolgáló különleges géphajó. A kanál alakú hajó bordázata és lemezelése erősített A hagyományos jégtörő hajók hajtásmódja azonos a vontató hajókéval, míg a döngölős jégtörő hajókon az orr- és a far-részben egy-egy excentrikus tárcsa van, melynek forgatásával a hajót imbolygó mozgásba hozzák, ennek révén nagyobb erővel tud a jégre hatni. Az ÉDUKÖVIZIG Széchenyi jégtörőhajója Jégjelenségek A jegesedés jellemző eseményeinek - a jég (parti jég, jégtábla) megjelenésének, a zajlás kezdetének, a jég beállásának, torlódásának, a jég felszakadásának, megindulásának és megállásának — bekövetkezése, ezek helyének és időpontjának, a jeges, és állójeges időszakok hosszának alakulása a jégárás. A jégbeállás a folyók felszínén keletkezett, sűrűn %ajlóÁrtáblák megállása és egymáshoz fagyása, a jégtakaró kialakulás. A folyón úszó, sodródó jégtáblák egymáshoz fagyásából keletkező, összefüggő, álló jégtakaró, jégmező az állójég. A jégjelentő szolgálat a folyószakaszok mellett rendszeres megfigyelést végez a jégviszonyok alakulásáról, a folyószabályozási művek biztonságát, a jeges árvizek kialakulását érintő eseményekről és ezekről jelentést tesz. Az árvízvédelem kezdetei A 12. századból fennmaradt írásos emlékek szerint a Csallóközt két oldalról is fenyegették a Duna árhullámai, ezért az ott lakók ármentesítési munkákra kényszerültek. Töltésekkel és elzárásokkal védték a szigetet, egyúttal az állandó mezőgazdasági települések védelmét, illetve az állattenyésztés fejlődését is lehetővé téve. Árvédelmi gátak építéséről tanúskodik egy 1426-ban kiadott királyi rendelet, amely mind a nemesek, mind a nem nemesek számára kötelezően előírja, hogy vegyenek részt a Somorja község védelmére létesítendő töltések munkálataiban. A XVI. században a Duna felső szakaszán megkísérelték az elöntéseknek kitett területek ármentesítését. Erre utal egy 1569. évi királyi rendelet, amely Csallóköz-sziget meglévő gátjainak megerősítését írja elő. írásos nyoma van annak is, hogy a Dráva-Száva közén szintén voltak védőgátak, melyek valószínűleg még régi római építkezések maradványai. Debrecen határában a XIÜ-XIV században épült a Nagyárok vagy Ördögárok; a Hortobágy pusztát átszelő Árkus-patak—a Völgyes-tó, a Szárazér és más vizek levezetésére szolgáló csatorna. A XVTI. században több rendelkezés vonatkozott a győri Duna-ág és a Rába szabályozására, a Vág árvizeinek levezetésére, töltések emelésére, valamint a Duna töltéseinek helyreállítására. A korbeli dokumentumokban a Mura menti védőgátak állapotára vonatkozó utalás is olvasható. Több, a XVII. században kelt rendelet gátak, védőtöltések építését írta elő a Tisza mentén. Az árvédelem ügyét tehát bizonyíthatóan már évszázadokkal ezelőtt fontosnak tartották. Az előbb vázolt korszakban azonban átfogó rendezésről még nem beszélhetünk. A vizek lefolyását sok helyütt a vízimalmok is akadályozták, amelyek lebontásához a tulajdonosaik természetesen nem járultak hozzá; másutt nem gondozták a már megépített védtőltéseket, s több, korábban megásott csatorna feliszapoló- dott, elmocsarasodott, mert nem fordítottak gondot rendszeres tisztításukra.
